4.5 Anagôgê

Az utolsó rituális folyamat, amit megemlítek, azon betetőződés, mely irányba az összes többi is vezetett: a teurgosz lelkének átmeneti felemelkedése (anagoge, ἀναγωγή) a magasabb birodalmakba, ahol az, mint Platón Phaidroszának kocsihajtója, megpillanthatta az isteni szépséget és továbbfejleszthette magát. [90] (A teljesen megtisztult lélek a halál után végérvényesen felemelkedhetett az angyali birodalomba, jóllehet a teurgoszok úgy vélték, az igazán elkötelezettek a testiségbe való újbóli alászállást választják, hogy a többi lelket is a boldogságba vezessék.) [91]

A tiszta pneuma fontos volt az emelkedés szempontjából, és mint fentebb említettem, megvalósításának egyik módja az volt, hogy a pneumát, amennyire lehetett, tüzessé és fénytelivé tették a napfény belélegzésén és az angyali segítség kérésén keresztül. Azonban más előkészületek is szükségesek voltak. A teurgosznak napi szinten ügyelnie kellett rá, hogy pneumája ne „csábuljon el” vagy „merüljön alá” az anyagi világ szenvedélyeinek való behódolás révén (amit az Orákulumok a sötétebb szerepében megmutatkozó Hekaté „démoni kutyáival” azonosítanak). [92] Pszellosz azt is elmondja (aki vélhetően Proklosznál olvasta ezt), hogy a pneuma megtisztításának rítusa ráolvasásból és bizonyos kövek vagy növények manipulálásából állt, melyek a Nap symbolái lehettek – az isteni közvetítőjéé, aki a legnagyobb segítséget nyújthatja magában a felemelkedésben. [93] Itt nagyon közel kerülünk azon mágikus rítusokhoz, melyek sok antik mágikus papiruszban megtalálhatók.

Mikor a teurgosz készen állt az emelkedésre, nemcsak lelkét, hanem értelmét is a feladat irányába kellett fordítania – ami úgy tűnik, azt jelentette, hogy olyasfajta kontemplatív gyakorlatokat végzett, amiket Plótinosz javasolt. [94] Az Orákulumok egyikében [95] egy isten erre utasít:

Öltöztesd magad a visszhangzó fény teljes páncélzatú hatalmába,
És szerelkezz fel a lélek és az intellektus háromirányú erejével,
Vésd elmédbe a Triád [96] teljes jelszavát, és vándorolj
Keresztül a tüzes csatornákon, nem vaktában, hanem koncentráltan.

A „tüzes csatornákat”, amiken keresztülvándorol a lélek, máshol „fénysugaraknak” [97] hívják, és a Napból leereszkedő napsugarakra utalnak. [98]

A „jelszó”, amit itt említenek, vélhetően egy szóbeli symbolon, amely fokozza a teurgoszok ama istennel vagy istenekkel való kapcsolatát, akik felügyelik az aszcenziót, ugyanakkor bizonyára egyfajta azonosítóként is szolgál. Ahogy az előzetes görög misztériumkultuszokban is, a máskülönben titkos szavak vagy kifejezések ismerete bizonyította, hogy a beavatott keresztülment a képzésen és a tapasztalatokon, melyek érdemessé tették az istenek által felajánlott különleges adománykra. [99] Úgy tűnik, egy jelszó nem volt elég, ugyanakkor: a különféle síkokon való áthaladás során a teurgosznak ismételnie kellett a synthemata kiejtését. Az atyai intellektus nem működött együtt a lélekkel, amíg az például nem ejtette ki a „tiszta atyai synthematát”. Újra, a mágikus papirusz „Mithrász-liturgiája” megfelelésben áll ezzel, amennyiben az emelkedőnek jelszavakat kellett mondania minden alkalommal, amikor szembesült a különféle rangú isteni lényekkel, akik közte és végső célja között álltak.

Akadnak más rítusoknak is nyomai, melyek segítették a teurgosz lelki felemelkedésére való felkészülést, noha nehéz meghatározni, mit végeztek, vagy pontosan mit akartak általa elérni. Proklosz azt mondja, „a tökéletesedés összes misztikus ceremóniája közül a legcsodálatosabban” a teurgoszt nyakig betemették. Ha jól értelmezzük, hogy ez a betemetés az emelkedés előkészítése, akkor az elgondolás, úgy tűnik, az, hogy szimbolikusan „megölik” a testet, hogy elérjék a lélek felszabadulását. [100] Erről szólnak azok a himnuszok is, amiket az emelkedő lélek énekel. [101]

Máshol már vizsgáltam a különbséget a teurgoszok és a „Mithrász-liturgia” szerzője által alkalmazott aszcenziós rítusok, valamint az emelkedésről alkotott olyan mediterrán elképzelések közt, mint a Lévi testamentuma vagy az Ézsaiás mennybemenetele (Kr. u. 1. század). [102] Az egyik különbség, hogy az utóbbi fő célja, hogy egy olyan teodiceai vagy eszkatológiai rendszert mutasson be, amelyről a megvalósító akkor szerezhet tudomást, amikor a mennyben van (a felemelkedés története egy megerősítő keretet ad ehhez az információhoz), míg előbbiben a rituális útmutatások olvasói vagy hallgatói azt tűzik ki célul, hogy ők maguk emelkedjenek fel. Ezenfelül az emelkedés az utóbbiban tipikusan spontán; az olyan alakokat, mint Ézsaiás, Isten választotta ki, és úgy „ragadtattak” a mennybe, hogy nem volt szükség előkészítő gyakorlatok végzésére. A teurgoszoknak, mint láttuk, hosszasan elő kellett készülnie az emelkedésre. Ezek a különbségek ismételten aláhúzzák, amit hangsúlyoztam ebben a tanulmányban, csak másik oldalról: a teurgikus rítus organikusan bontakozott ki filozófiai rendszeréből, és nem is akárhogy. A teurgoszok nem elégedtek meg azzal, hogy csupán elmélkedjenek a kozmosz működéséről; részesülni is akartak annak folyamataiban.

Jegyzetek

[90] A ritualizált felemelkedésről még részletesebb kifejtés in Johnston: Rising to the Occasion. Johnston: Fiat Lux, Fiat Ritus. Bergemann: Kraftmetaphysik und Mysterienkult. 297–321. és 372–410. o.

[91] Erről lásd Sarah Iles Johnston: Working Overtime in the Afterlife or, No Rest for the Virtuous. In R. Boustan és A. Reed (szerk.): Heavenly Realms and Earthly Realities in Late Antique Religions. Cambridge, 2004, Cambridge University Press, 85–102. o.

[92] Például Káldeus Orákulumok. 88–91, 104. és 105. tör. Továbbá a kifejtés in Johnston, Hekate Soteira. 9. fej.

[93] Káldeus Orákulumok. 104. tör. Kommentárral ugyanott in Des Places: Oracles Chaldaiques. Valamint Majercik: The Chaldean Oracles. Psell: Exegesis of the Chaldean Oracles = PG 122, 1132 a 9–12. Ma in Pszellosz: Philosophica Minora. I. rész. 38. munka. A napról mint olyanról, ami analogikusan jelentős: Iulianosz Imperator: Orationes. 5, 172a–173a.

[94] A kontemplatív és a rituális elemek aszcenziót illető fontosságáról, valamint annak nehézségéről, hogyan definiáljuk pontosan, mit gondoltak a teurgoszok és kommentátoraik a témáról, lásd az antik szövegeknek és modern magyarázatainak áttekintését in Majerick: The Chaldea Oracles. 30–45. o. Továbbá legújabban: Tanaseanu-Döbler: Nur der Weise ist Priester. 27–56. o.

[95] Káldeus Orákulumok. 1. tör. Vö. 2. tör.

[96] A Triád vélhetően az Atya három isteni megnyilvánulását jelenti; lásd a megjegyzéseket ugyanott Des Places: Oracles Chaldaïques. Majercik: The Chaldean Oracles. Valamint Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 192–197. o.

[97] Káldeus Orákulumok. 115. tör.

[98] Ezek ugyanazok a csatornák, melyeken keresztül a lélek eredetileg alászállt a megtestesülésbe. Káldeus Orákulumok. 110. tör. Vö. a „csövekkel”, amiken keresztül a lélek felemelkedik a „Mithrász-liturgiában”, 542–551. o. Ezeket úgy írják le, mint amik a Napról lógnak lefelé.

[99] A misztériumkultusz jelszavairól: Walter Burkert: Ancient Mystery Cults. Cambridge, MA, 1987, Harvard University Press, 46. o.

[100] Proklosz: Theol. Pl. IV.9. H. D. Saffrey és L.G. Westerink (szerk. és komm.): Théologie platonicienne. 5. könyv. Paris, 2003, Les Belles Lettres, 30, 17–25. o. Kommentárjaikkal. (Az interpretációt itt alkalmazom.) Továbbá vö. Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 204–207. o. Valamint Majercik: The Chaldean Oracles. 37–38. o.

[101] Káldeus Orákulumok. 131. tör. Damaszkiosz kommentártjával in In Phaedrus. 371. L. G. Westerink és J. Combès (szerk.): Damascius. Traité des premiers principes. Tome III. De la procession de l’unifié. 2. kiad. Paris, 2002, Les Belles Lettres.

[102] Johnston: Rising to the Occasion.

Írta: Sarah Iles Johnston

Fordította: A Mágus

Első rész: Bevezető

Második rész: A teurgia története röviden

Harmadik rész: A metafizikai rendszer

Negyedik rész: Teurgikus rítusok – Az iyngek

Ötödik rész: Teurgikus rítusok – Phôtagôgia

Hatodik rész: Teurgikus rítusok – A fény belélegzése

Hetedik rész: Teurgikus rítusok – Telestikê

Forrás: Magic and Theurgy. In David Frankfurter (szerk.): Guide to the Study of Ancient Magic. Boston, 2019, Brill, 694–719. o.