Neofita annyi, mint újszülött. A mágia újonca és tanonca. Ez egy szükségszerű szerep és átmeneti fokozat a mágia terepén. Átmeneti, mint a mágia által teremthető létszférák összessége. Neofitaként még egy kicsit ember vagy, már egy kicsit mágus.

Ugyanakkor – parafrazálva László András jógira vonatkozó megállapítását – a mágus eleve mágus. Csak az „válhat” tökéletes mágussá, aki születésénél fogva birtokol egyfajta szenvtelen felülemelkedettséget is a világi létezőkkel szemben. Mint neofita, abban a határhelyzetben vagy, amikor még jelen van benned a sóvárgás, hogy ilyen-olyan hatásokat és eredményeket érj el a világban, hogy tetteid gyümölcsét élvezd, de már megjelent, nem is megjelent, visszatért az a szempontod, hogy a világ csupán füst és fel-felvillanó délibábok cikázása. És akkor lassítasz futásodon, már csak sétálsz, s végül megállsz, hogy elgondolkodj: ha az a távoli oázis csak képzet, akkor a szomjúságom is csupán képzet, ami életre hívta ezt a csalóka földi paradicsomot. Azt, amelyet persze sosem érhetsz el, s minél gyorsabban futsz felé, annál távolabb kerülsz tőle.

Neofitaként a mágia próbaidőse vagy. Ez a próbák időszaka számodra. Itt válik el, hogy megmaradsz-e a vonzások és taszítások által meghatározott cselekvéseknél, a vágy és ellenszenv szülte világi tevékenykedéseknél, vagy tetteidet mágikus akaratod megacélozásának szolgálatába állítod-e.

A próbaidő – a Teremtőiség szimbólumaként ragyogó Nap ciklusát követve – egy évig tart. Neofitaként fogadalmat teszel, hogy minden nap adott napszakban elvégzel egy meghatározott tevékenységet, mely semmilyen személyes haszonnal nem jár számodra. Amennyiben egyetlen napot is kihagysz, a próbaidő újraindul. A lényeg, hogy megtanuld legyőzni a külső és belső környezeted akadályozó tényezőit, melyek igyekeznek elhatározásodtól eltéríteni.

Ebből is láthatod, hogy próbaidőd nem a tettek elhagyásáról szól, hanem a sóvárgás és a lázas szenvedélyek elhagyásáról. A tetteket „azért kell gyakorolni, mert azok megtisztulást hoznak a bölcsnek. Ám e tetteket a tapadásról s gyümölcseikről lemondva vidd véghez.” (Bhagavad Gītā, 18. fejezet, 5–6. versszak)