4.3 A fény belélegzése

Említettem, hogy a teurgosz pneumáját a fény befogadására elő kellett készíteni, mielőtt a phôtagôgiára, jóslási vagy egyéb célból, sor kerülhetett volna. Mivel a teurgosz a „hasonlót a hasonlóval” szimpatikus elve alapján ténykedett, ez azt jelentette, hogy ha a pneuma a tüzes fény befogadására készült, magának a pneumának eleve tüzessé és fénytelivé kellett válnia valamelyest (Iamblikhosz ezt a folyamatot a pneuma „augoeidêsszé”, „fényszerűvé” tételének hívta). [75] Mivel az isteni fény világunkban többnyire csak a napfény formájában volt hozzáférhető, ez problémának bizonyult – mégis hogyan olvassza a gyakorló saját magába a napfényt? –, de a teurgoszok szembenéztek a kihívással.

Először is rögzítették, hogy van az angeloiknak egy rendje, amely felelős a lelkek megvilágosodásának megsegítéséért – elképzelhető, hogy ezek ugyanazok az angyalok, akikről Iulianosz Imperator azt mondta, Héliosz külön irányítása alatt állnak, és segítik a teurgosz lelkének felemelkedését (a rítust lentebb ismertetem, ez ugyancsak a pneuma tüzessé tételén alapult). Az Orákulumok egy töredékében azt mondják, hogy az angyalok e rendje megvilágosítja a lelket (φέγγουσα); egy másik töredékben azt állítják, az angyalok a tömörségét oldják (κουφιζουσα) melengető leheletükkel. [76]

Azonban a teurgoszoknak is megvolt a maguk feladata. Az Orákulumok 124. és 130. fragmantuma azt mondja, „azok, akik a belégzés által kivezetik a lelket, megszabadulnak”, továbbá azok a lelkek, „akik az isteniben lelnek békét”, ezt oly módon teszik,

„hogy magukba fogadják az Atyából alászálló virágzó lángokat; ezekből a lángokból, ahogy alászállnak, a lélek leszakítja a tüzes gyümölcsök lelket tápláló virágait.” [77]

Talán megkockáztathatjuk azt a feltételezést, hogy a töredékek a napfény (avagy a napsütötte levegő) belélegzését javasolják. Az eljárás nagyon hasonlíthat ahhoz, amit az úgynevezett „Mithrász-liturgiában” találunk (egy varázslat ugyanabból a 4. századi papiruszból, ami tartalmazza a fentebb ismertetett rítust is), melyben az az ember, aki fel akar emelkedni az isteni birodalmakba, részben úgy készül erre, hogy belélegzi a napfényt. Egy ponton a szöveg ezt közli olvasójával: „Szívd be a levegőt a fénysugarakból, lélegezz be annyit, amennyit csak tudsz háromszor, és észlelni fogod, hogy felemelkedtél, és a csúcshoz közelítesz.” [78]

Ha ez a feltételezés helytálló, újra azt láthatjuk, hogy a teurgoszok rituálisan működésbe hozták metafizikai princípiumaikat: az Atya fénye képezi az istenség lényegét, továbbá ez a közvetítő is, melyen keresztül az istenség beléphet a materiális világba; ahhoz, hogy a törekvő kapcsolatba léphessen az istenivel, magába kell fogadnia ezt a fényt. Ehhez a teurgosznak újítania kellett. Hacsak a „Mithrász-liturgiában” leírt technikák nem jelentősen idősebbek, mint a papirusz, amibe lejegyezték őket, tudomásunk szerint a teurgoszok találták fel a fény belélegzésének eléggé különös, de számukra teljesen logikus elgondolását – és az általunk mágusoknak hívott emberek lehettek azok (a rituálészakértők, akik olvasták vagy használták a PGM IV-et, mely tartalmazza a „Mithrász-liturgiát”), akik elfogadtak és alkalmaztak egy teurgikus technikát.

Jegyzetek

[75] Iamblikhosz: De Mysteriis. 3.11, 125.5; 3.14, 132.10; 5.26, 239.8.

[76] Káldeus Orákulumok. 122. és 123. tör. Vö. Iulianosz Imperator: Orationes. 4.142a.

[77] Káldeus Orákulumok. 130. tör

[78] PGM. IV.538–540. E töredékekről és Mithrász-liturgiával való kapcsolatáról bővebben lásd Sarah Iles Johnston: Rising to the Occasion: Theurgic Ascent in its Cultural Milieu. In Peter Schafer és Hans Kippenberg (szerk.): Envisioning Magic: A Princeton Seminar and Symposium. Leiden: E. J. 1997, Brill, 165–194. o.

Írta: Sarah Iles Johnston

Fordította: A Mágus

Első rész: Bevezető

Második rész: A teurgia története röviden

Harmadik rész: A metafizikai rendszer

Negyedik rész: Teurgikus rítusok – Az iyngek

Ötödik rész: Teurgikus rítusok – Phôtagôgia

Hetedik rész: Teurgikus rítusok – Telestikê

Nyolcadik rész: Teurgikus rítusok – Anagôgê

Forrás: Magic and Theurgy. In David Frankfurter (szerk.): Guide to the Study of Ancient Magic. Boston, 2019, Brill, 694–719. o.