„Ön igazán azt hiszi, hogy akik általában az utcákon járnak-kelnek, rendelkeznek valamely Énnel. Ezek nem rendelkeznek semmivel. Inkább minden pillanatban hatalmában tartja őket egy fantazma, amely bennük az Én szerepét játssza.”

Meyrink könyve a május elsejét megelőző éjszaka, a „boszorkányok éjszakája” szimbolikáját fejti ki regényes formában. A történet nagyon pontosan jeleníti meg azt az erőt – és egyben lehetőséget –, amely az év bizonyos időszakaiban sokkal könnyebben válik aktuális eseményekké, mint egyébkor.

Ezek az időszakok az évszakkezdetek és az évszakközepek. Azt mondják, ilyenkor „a különböző létsíkok közötti átjárás” könnyebb.

Megtudhatjuk – bár csak utalások révén –, hogy egy titokzatos erő hogyan válik életeseményekké az egyének világában, és hogyan válik felforgató eseményekké a társadalom világában. Ha valaki figyel, észreveszi azt az okkult hátteret is, amely az úgynevezett munkásmozgalom ünnepében kifejeződik, és amelyet a legkevésbé sem a „munkásmozgalom” választott a maga számára, hiszen csak egy rejtélyes sugallatnak engedelmeskedett.

Persica