4. Teurgikus rítusok 

Metafizikai ideáik megvalósítása során, mint a következőkben láthatjuk, a teurgoszok hajlottak arra, hogy olyan rítusokat tegyenek magukévá, melyek ismerősek voltak a közönséges emberek által gyakorolt görög vallásból, illetve abból a fajta mágiából, amit olyan gyakorlók végeztek, akik például a görög mágikus papiruszt használták. Azonban a teurgoszok újramagyarázták e rituális tradíciókat mind a szövegek szintjén – a teurgia védelmezői nagy erőfeszítést tettek, hogy megmagyarázzák, miért működnek a rítusaik – mind gyakorlatban – ami azt jelenti, hogy használták a népszerű rítusokhoz tartozó ugyanazon szimbólumok vagy tárgyak némelyikét, de eltérő módon. Bizonyos esetekben nem állt rendelkezésre olyan rítus, ami megfelelt a teurgosz céljainak, még ha át is vették őket – de, mint látjuk majd, a teurgoszok nagyon találékonyak tudnak lenni a hiányzó űr betöltésében.

4.1 Iyngek

Az iyngek teurgoszok általi használata jó példa arra, miként adaptáltak létező mágikus rítusokat és technikákat. Az iynx egy mágikus eszköz volt, amit legalább a Kr. e. 5. század közepétől használtak; szinte kizárólag azzal állt összefüggésben, amikor használóik ajtajukhoz vonzották általuk a vonakodó szeretőket. [52] A szó, amikor ilyesfajta eszközre utal, kétféle jelentéssel bírhat: jelenthet olyan madarat, amely majdnem képes a fejét teljesen körbe forgatni (amit a tudósok rendszerint az európai nyaktekerccsel, avagy a jynx torquillával azonosítanak), de jelenthet egy lyukas kereket is, amit gyorsan megforgattak egy horgolt szíjon, hogy éles berregő hangot adjon ki. Pindarosz a költőiség jogán összekapcsolta a kettőt, mikor Iaszónt úgy ábrázolta, mint aki hozzáérint egy iynx-madarat egy iynx-kerékhez, amit arra használt, hogy elcsábítsa Médeát. [53]

Az iynx egy olyan gyökből származik, aminek jelentése „hangzatos”, és a kerék keltette berregő hang központi volt annak észlelt hatékonyságában. Mitikus származása alapján a madár is kapcsolódik az erőteljes hanghoz (életét nimfaként kezdte, akinek az anyja vagy Ekhó vagy Peithó volt). [54] A teurgoszok elsajátították ezt a felfogást: az iynx-daemonokat, akiket úgy képzeltek el, mint akik utaznak a kozmosz alsóbb és felsőbb részei közt, oly módon jellemezték, hogy keresztülberregnek és süvítenek (ῥοιζέω) a levegőn, le a noétikus birodalomból Hekaté életet adó méhébe, majd onnan alásuhannak az anyagi birodalomba. [55] Lehetséges, hogy ezek a hangzatos daemonok összefüggtek a „szférák zenéjével”, amiről a platonisták úgy gondolták, központiak a kozmosz fennálló harmóniája szempontjából. [56]

Az iynx-daemonok ama képessége, hogy szabadon átkelhetnek a kozmosz szintjei közti, máskülönben átjárhatatlan határokon, feladatuk szempontjából nélkülözhetetlen volt. Akár az ideák közvetítői voltak, akár maguk az ideák, [57] az iyngek felhasználták az Atya noétikus erejét, hogy formát adjanak a korábban kezdetleges anyagi világnak; segítettek a kozmosz „szabályozásában” azzal, hogy folyamatosan oda- és visszahaladtak, hogy összekössék az eltérő világokat. E szerepükben az Orákulumok szövegmagyarázói azon révészdaemonokhoz hasonlították őket, akiket Platón A lakomában hosszasan jellemez, és akiknek megbízása az volt, hogy üzeneteket, imákat, jóslatokat és hasonlókat közvetítsenek az emberek és az istenek között. [58] Szinéziusz szerint általánosabban az iynx-daemonok fontos szerepet játszottak a kozmikus sympatheia fenntartásában. Az iynx-daemonok ezután elrendelték – sőt, kivonatolták – a platóni metafizika bizonyos princípiumait. [59] Egy fenségesebb minőséggé átalakítani azt, ami korábban szerelmi bűbáj volt, merész lépésnek bizonyult, de megvolt a maga értelme: mi az, ami jobban garantálta a kozmosz integritását, mint a vonzalom ellenállhatatlan ereje? Iamblikhosz hasonló okból alkalmazta a philia, „vonzalom” elnevezést a sympatheiára.

Nyaktekercs (videó a különleges fejkörzésről)

Mikor a teurgoszok arra bírták rá az iyngeket, hogy felfelé fejtsék ki hatásukat – azaz megidézzenek egy lényt a magasabb valóságból az anyagi világba –, ezt az eszközt alkalmazták. Pszellosz a legrészletesebben leírja, miként hajtották ezt végre, elmagyarázva, hogy a teurgoszok „válogatás nélküli hangokat” vagy „állatszerű hangokat” adtak ki, és nevettek, miközben elérték, hogy az iyngek keresztülsuhanjanak a levegőn. [61] A teurgoszok az jynx-kerekeket „Hekaté pörgettyűinek” (στροφάλοι) is nevezték, amely úgy tűnik, alátámasztja Hekaté mágia istennőjekénti hosszantartó szerepét, valamint az ő később sokkal aktuálisabbá váló megfeleltetését a Világszellemmel, akin keresztül különféle küldeményeket közvetítettek a noétikus birodalomból az anyagi világba, és fordítva (beleértve magukat az iyngeket, mint fentebb megjegyzem). [61] Damaszkiosz hozzáteszi, hogy „befelé megpörgetve [az iynx-kerék] az isteneket hívja, „kifelé pedig elküldi őket”. [62] Az állítás második része arra utal, hogy a teurgoszok nem mindig voltak úgy alávetetve az isteneknek, ahogy Iamblikhosz sugallja, egy töredék pedig, mely talán a Káldeus Orákulumokból származik, ennél is nyersebb: Hekaté azt mondja emberi hallgatóságának, hogy „könnyedén lehozva a vonakodó [isteneket] az éterből a titkos iyngek módszerével, a föld felé irányítod őket”. [63] Úgy tűnik, az iyngek esőt is le tudtak hozni, ha hihetünk annak a fentebb említett történetnek, amit Marinosz mondott Prokloszról.

Iynx-kerék

A teurgoszok ezután továbbfejlesztették a jól ismert módszert, mely során az iynxet arra használta a mágus, hogy egy halandó szeretőt elcsábítson, nem csupán azzal, hogy a kereket egy kozmogóniai deamonná alakították, hanem azzal is, hogy a keréknek magának egy új célt adtak: korábban arra használták, hogy a vonakodó embereket csábítójukhoz vonzzák, de a teurgiában ez azt biztosította, hogy még a legtétovázóbb istenek is felfigyeltek az emberek hívására. Ez az, ahol a kerék és a deamon közötti határ kezd igazán elhomályosulni. Noha egyetlen antik szerző sem állítja nyíltan, hogy az iynx-kerék forgása indítaná mozgásnak az iynx-daemont, hogy kéréseket szállítson az emberektől az istenekhez, összességében a bizonyíték ebbe az irányba mutat: különösen az iynx-daemonok Platón daimónjaihoz való hasonlításának ténye utal arra, hogy üzeneteket és kéréseket szállítottak mindkét irányba. [64] Megjegyzendő, hogy a teurgoszok az iyngeket symbolának vagy synthematának is hívták – azaz jelen voltak az anyagi világ állatainak, tárgyainak és hangjainak nagyobb csoportjában, aminek manipulálásával a teurgosz elősegíthette a kapcsolódást egy istenhez, mint látjuk majd. [65] Szimbolikus hatáskörük vélhetően az általuk kiadott berregő hangokra terjed ki – mellyel kapcsolatban egy antik szöveg azt mondja nekünk, hogy „hangolhatóak” vagy „harmonizálhatóak” az istenekkel való kapcsolat felerősítése érdekében. [66]

Jegyzetek

[52] Például Pindarosz: Pythian. 4.213–19. Theokritosz: Idylls. 2. elvétve. Kevésbé szorosan: Aiszkhülosz: Persae. 988. Pindarosz: Nemean. 4.35. Az ige, amit az iynx hatásával kapcsolatban rendszeresen megemlítenek, hogy a vágyott illetőt közelebb „vonzza” vagy „megragadja” (ἕλκω). Például Pindarosz: Nemean. 4.35. Theokritosz: Idylls. 2. elvétve).

[53] Pindarosz: Pythian. 4.213–19.

[54] Lásd Sarah Iles Johnston: The Song of the Iynx: Magic and Rhetoric in Pythian 4. Transactions of the American Philological Association 125. (1995) 177–206. o. (Ez a tanulmány tartalmazza a kifejezés teurgikus forrásokon kívüli minden jelentését, amit az antik irodalomban meg tudtam találni.)

[55] Káldeus Orákulumok. 37.1–2. és 8–9. tör. Vö. Johnston: Hekate Soteira. 97–100, 104–108. és 122. o. A káldeus Hekatét magát Damaszkiosz úgy írja le, mint aki „életadó berregést bocsát ki” (ῥοίζημα). Dubitationes et Solutiones. II.154.18. (Ruelle). Az iyngeket szintén „berregőként” vagy „száguldóként” írják le, ami úgy tűnik, az iynx-kerék mozgását tükrözi. Káldeus Orákulumok. 76, 77, 87. tör. Proklosz: In Cratylus. 74.26. Vö. Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 133–134. o. Cremer: Die chaldaischen Orakel und Jamblich. 73–74. o. Johnston: Hekate Soteira. 93. o.

[56] Kifejtése Johnston: Hekate Soteira. 101–102. o. Valamint Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 250. o.

[57] Uo. 38. o.

[58] Káldeus Orákulumok. 76, 77, 78. o. Damaszkiosz: Dubitationes et Solutiones. II.201.3–4. és I.286.9. Proklosz: In Cratylus. 33.14. Valamint In Prarmenides. 1199.33–9. Platón: A lakoma. 202e3. Ismertetése Johnston: Hekate Soteira. 90–92, 103–106. o.

[59] Szinéziusz: Az álmokról. 132c.

[60] A szokatlan hangok invokációk során történő kiadását a mágikus papiruszok is tanúsítják; teurgoszok ismételten létező gyakorlatokat tehettek magukévá saját használatra.

[61] Pszellosz: Exegesis of the Chaldean Oracles = PG. 122, 1133 a3–b4; Ma in uő: Philosophica Minora. I. 38.

[62] Damaszkiosz: Dubitationes et Solutationes. II.95.15.

[63] Káldeus Orákulumok. 223. tör. A töredéket innen vettük: Euzébiosz: Praeparatio Evangelica. V.8.6. Az idézet innen: Porfüriosz: On the Philosophy of Oracles (Smith: Porphyrii Philosophi Fragmenta. 347. tör.). Vö. Nicephorus Gregoras: PG. 149, 604a–b. További meglátások az istenek iynx-kerék általi megidézése kapcsán: Johnston: Hekate Soteira. 98–101. o.

[64] Vö. Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 250. o. Majercik: The Chaldean Oracles. 9. o. Johnston: Hekate Soteira. 7. fej.

[65] Iyngek mint symbolák: a bizonyíték erős, de közvetett és függ a kontextustól; kifejtés és idézetek: Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 132–134. o. Geudtner: Die Seelenlehre. 45–46. Johnston: Hekate Soteira. 104–106. o.

[66] Philostratus: Vita Apollonii. 1.25. A forrás nem kifejezetten teurgikus, de egyidejű a teurgia kezdeteivel. Kifejtés Johnston: Hekate Soteira. 96–100. o.

Folytatjuk.

Írta: Sarah Iles Johnston

Fordította: A Mágus

Első rész: Bevezető

Második rész: A teurgia története röviden

Harmadik rész: A metafizikai rendszer

Ötödik rész: Teurgikus rítusok – Phôtagôgia

Hatodik rész: Teurgikus rítusok – A fény belélegzése

Hetedik rész: Teurgikus rítusok – Telestikê

Nyolcadik rész: Teurgikus rítusok – Anagôgê

Forrás: Magic and Theurgy. In David Frankfurter (szerk.): Guide to the Study of Ancient Magic. Boston, 2019, Brill, 694–719. o.