Az alábbi rövid beszámoló jó példáját mutatja annak, miképp lehetséges egy vallási jelenséget más tradíciók megismerésén keresztül tanulmányozni, anélkül, hogy ez az ember saját hagyománya iránt tanúsított hűségén csorbát ejtene. David Steindl-Rast, majd az őt követő tanítványa, aki könyvet is írt a témában (Francis V. Tiso: Rainbow Body and Resurrection. 2016), a jelek szerint felismerte, hogy a kereszténység „feltámadás” fogalmát, jelenségét (a hozzá kapcsolódó gyakorlatokról nem is szólva) sokkal átfogóbban megismerheti, megértheti, a maga számára közvetlenebbé teheti a tibeti hagyományok megismerésén keresztül. Ez egy ritka hozzáállás, ami a más tradíciókkal szembeni ellenségességet vagy lenéző magatartást egy olyan őszinte érdeklődésre cseréli, amely a saját hitben való még mélyebb megerősödést teszi lehetővé.

Szivárványtestnek hívjuk azt a jelenséget, amely bizonyos, magas megvalósulási szintet elért, megvilágosult gyakorlók halálakor lép fel. E gyakorlók, amikor meghalnak, húsvér testüket ragyogó fénnyé hagyják feloldódni, amely a szivárvány színeiben tündököl. Testükből bizonyos esetekben csak a körmük és a hajuk, más esetekben pedig semmi sem marad hátra, de ide tartoznak azok a példák is, amikor a test ugyan nem tűnik el, de jelentős mértékben összezsugorodott. Bár a szivárványtestet csak rendkívüli szellemi fejlettséget elért emberek képesek megvalósítani, a tibeti buddhizmus gyakorlói közül az évszázadok folyamán nagyon sokan távoztak el e világból ezen a különleges módon. A tibeti buddhizmus élő hagyománya a szivárványtest jelenség igen nagy számú esetének hiteles leírását őrizte meg.

David Steindl-Rast

David Steindl-Rast bencés szerzetes érdeklődése a szivárványtest iránt akkor kezdődött, amikor különböző történeteket hallott tibeti mesterekről, akik gyakorlásuk révén a bölcsesség és az együttérzés magas szintjét érték el. Az elbeszélések szerint, mikor ezek a mesterek meghaltak, szivárványok jelentek meg az égen.

„Azt mondták nekem, hogy néhány nap múlva a testük eltűnt. Bizonyos esetekben a haj és a körmök megmaradtak, más esetekben semmi sem maradt.” – meséli a bencés atya. E történetek hallatán egyből Jézus Krisztus feltámadására asszociált, ami hitének központi tárgya. „Tudjuk, hogy Jézus egy mélyen együttérző, önzetlen személy volt. Amikor meghalt, az evangéliumok szerint a teste eltűnt.”

„Napjainkban – mutat rá Steindl-Rast – Jézus Krisztus feltámadását többféle módon magyarázzák. A fundamentalisták szerint a halál állapotából való feltámadás egyedül Jézussal történt meg, más emberrel nem eshet meg. A minimalisták, másfelől – mondja Steindl-Rast – Jézus szellemének továbbélésére összpontosítanak, és azt tartják, hogy Jézus feltámadása nem vonatkozik a testére.”

Khenpo Acsö

Azonban sok olyan ember van (beleértve őt magát is), akik nyitottak aziránt, hogy a test is fontos szerepet játszik a szellem birodalmában, és bizonyos szellemi tapasztalatok egyetemesek.

Steindl-Rast atya mondja: „Ha antropológiai tényként leszögezhetjük, hogy amit Jézus feltámadásáról leírtak, nemcsak, hogy másokkal is megtörtént, hanem napjainkban is végbemegy, az ember képességeiről alkotott nézeteink teljesen más fénybe kerülnek.”

Tiso atya, Steindl-Rast munkatársa, tudomást szerzett egy tibeti szerzetesről, akinek a teste halálakor eltűnt: Khenpo Acsö 1998-ban halt meg. Tiso atya elutazott Tibetbe, és egy nehezen megközelíthető területen megtalálta a falut, ahol Khenpo Acsö remetelakja állt. Elment a faluba, és halálának szemtanúival beszélgetéseket folytatott, melyeket hangszalagra rögzített. Sok olyan emberrel is beszélt, aki ismerte őt.

A dalai láma és Francis V. Tiso

„Nagyon érdekes ember volt, függetlenül halála körülményeitől is – jegyzi meg Tiso atya  – mindenki azt emlegette, milyen hű volt fogadalmaihoz, milyen tisztán élt, és hogy gyakran beszélt az együttérzés kiművelésének fontosságáról. Képes volt tanítani még a legdurvább jelleműeket is arra, hogyan lehetnek egy kicsit gyengédebbek, egy kicsit figyelmesebbek. A puszta jelenléte megváltoztatta az embereket.”

A szerzetes hozzátartozói a következőt mesélték el: Khenpo Acsö halála előtt néhány nappal szivárvány jelent meg közvetlenül a kunyhója felett. Miután meghalt, szivárványok tucatjai voltak az égen. Khenpo Acsö a jobboldalán fekve távozott el. Nem volt beteg, úgy tűnt, semmi baja sincs, és az om mani padme hum mantrát ismételgette. A szemtanúk szerint, miután lélegzete megállt, testszíne rózsásra változott. Egyvalaki azt mondta, tündöklő fehér lett. Mindenki azt mesélte, ragyogni kezdett. Testét a sárga szerzetesi köntösébe burkolták, és a napok múlásával látták, hogy a test csontjai a köntös alatt lassan zsugorodtak. Gyönyörű, titokzatos zenét is hallottak, amely az égből szólt, és illatszerek illatát érezték. Hét nap múlva eltávolították a sárga köntöst, és nem volt test alatta. Láma Norta és még néhányan elmondták azt is, hogy halála után Khenpo Acsö megjelent nekik látomásokban és álmokban.

Tashi Lamo, egy másik tibeti szerzetes összezsugorodott teste halála után

Steindl-Rast atya szerint „új fényben kell megvizsgálnunk ezeket az intézményeket és gyakorlatokat, hogy az emberiség számára mélységes igazságokat tudjunk újra felfedezni az emberi tudat kiterjedéséről, és az emberek képességeiről.” Majd folytatja: „szeretnénk elérni, hogy egy tiszteletteljes módon befoglalhassuk e gyakorlatok egy részét a mi saját nyugati bölcseleti és vallási hagyományunkba.”

A kutatócsoport azt tervezi, hogy a kutatás területét kiterjeszti a tibeti kultúra határain túlra, hogy összehasonlíthassák a szivárványtest jelenségét Jézus Krisztus feltámadásával. „Tudomásunk szerint – mondja Tiso atya – a legtöbb keresztény szent teste nem tűnt el, és nem zsugorodott haláluk után. A katolikus és ortodox kereszténység magas megvalósulást elért szentjei az inkorrupció irányába látszanak hajlani, vagyis a testük nem indul bomlásnak a haláluk után.”

Pio atya romlatlan teste

Azonban, teszi hozzá, testbeni fölemelkedést említenek a bibliában és más hagyományos szövegekben Énokkal, Máriával, Illéssel és feltehetően Mózessel kapcsolatban.

Ez a kutatás a halál utáni élet, a halhatatlan lélek és az újjászületés ősrégi kérdéseivel foglalkozik. Továbbá azt mutatja meg, hogy Jézus Krisztus feltámadása nem volt egy elszigetelt eset, hanem minden ember számára elérhető példaként ragyog.

Mind Tiso atya, mind Steindl-Rast kihangsúlyozza, hogy ezek a tapasztalatok csak magasan fejlett egyénekre érvényesek, akik az együttérzés és szeretet megtestesülései. Azt a következtetést vonják le, hogy ezek a kvalitások – lelkiismeret és tudatosság – a fejlődés mozgatóerői. „Remélem, hogy a szivárványtest kutatása jobban ráébreszt bennünket e lehetőségre” – mondja Steindl-Rast.

Lama Acsuk. 2011-ben távozott el. Teste 180 cm-ről egy ujjnyi méretűre zsugorodott. Ezt az egyszerű fotót egy tanítványa készítette a mesteréről. A kép készítése közben élőben ezek a jelenségek nem látszódtak.

Shamar Rinpocse hamvasztási ceremóniája, 2:44-től feltűnnek az égen a szivárványok

A szivárványtesttel kapcsolatban Tiso atya és csapata reméli, hogy tanúja lehet az egész jelenségnek, és tudományosan dokumentálhatja is azt, miközben lejátszódik.

„Az a fontos, hogy tágítsuk a szemléletünket arról, hogy mit hiszünk lehetségesnek. Fel akarjuk fedezni, vannak-e módok a szellemi gyakorlataink kifejlesztésére, amelyek még ha nem is vezetnek el bennünket a szivárványtest személyes átéléséhez, elvezethetnek a legmagasabb képességeink valamely más megnyilvánulásához.”

A szöveg forrása