Ahhoz, hogy a „mágia” fogalmának hasznosságát az ókori teurgia bemutatása kapcsán érzékeltessük, hadd kezdjem egy definícióval, ami talán megfelel. A mágia, hogy úgy mondjuk, olyan rítusok alkalmazása, melyek csak azok számára érhetők el, akik speciális módon megszerzik azokat – például azáltal, hogy egy tanító kiképzi őket, vagy megveszik a tudást egy rituálészakértőtől, vagy beavatást kapnak egy sajátos kultuszba, melyek rituális kultuszai el vannak rejtve az avatatlanok elől, vagy oly módon, hogy mindhármat valamiféleképp kombinálják. Ezek a „mágikus” rítusok végrehajtójuk számára lehetővé teszik, hogy rendkívüli dolgokat valósítson meg a fizikai vagy a spirituális világban, vagy mindkettőben. E meghatározásnak megvan az a hátránya, hogy nem teljesen „etikus” – azaz inkább a mageia ókori megközelítését tükrözi, semmint a mágia átfogó modern kategóriáját –, de megvan az az előnye is, hogy megérthetjük általa a mágia azon értelmét, amit gyakran a teurgiára is vonatkoztattak.

Szóval mi a teurgia? A „teurgia” (θεουργια) egy kifejezés, melyet számos olyan vallási rendszerre alkalmaztak, melyek három jellegzetességben osztoznak.

Először, a teurgia magában foglalja olyan rítusok végzését, melyek nagyban hasonlítanak arra, amik a „mágiát” is jellemzik,

különösen néhány ismert hagyomány tükrében. Például a teurgoszok egy misztériumkultusz beavatottjai voltak, és a speciális rítusaival kapcsolatos tudást megszerezték más tanítóként működő beavatottaktól – noha ezenfelül írásos forrásokra is hagyatkoztak, melyek vagy médiumi transzélmények leiratai, vagy korábbi teurgoszok összeállításai voltak.

Másodszor, a teurgoszok azt állították, hogy az általuk végzett legfontosabb rítusok lelkük megtisztítását segítette elő, végső soron pedig azon képességüket, mely által kivezethették azt az anyagi világból

olyan magasabb birodalmakba, ahol legalább az isteni hierarchia alsóbb szintjeivel kapcsolatba léphetett. A halált követően a teljesen megtisztult lélek elkerülheti a reinkarnációt – a sorsot, mely a tisztátalan lelkekre vár. A teurgoszok néhány rítusa az anyagi világot befolyásolta: például állításuk szerint aszálykor esőt tudtak idézni.

Harmadszor, a teurgoszok úgy tekintettek magukra, akik mind anyagi, mind spirituális céljaikat az istenek vagy más támogató lények, például daimónok, angeloik és archangeloik együttműködő segítségével valósítják meg.

A teurgoszok azért állították ezt, hogy elhatárolják magukat a magoitól, amit az ókori kritikusok – esetenként maguk az ókori mágusok is – a magasabb erők kényszerítéseként határoztak meg. Néhány teurgosz csakugyan úgy tekintett magára, mint aki viszonylag kevéssé hagyatkozik rítusainak sikereire; ehelyett felismerték, hogy az istenek jótékonyan tevékenykednek bennük mindaddig, amíg megfelelően felkészítik magukat arra, hogy elnyerjék az istenek áldását, amit oly módon tettek meg, hogy megtanulták, hogyan igazítsák magukat megfelelően a kozmoszhoz és annak erőihez. [1]

Noha a teurgoszok végeztek rítusokat, amiket mi (vagy más korabeli emberek) „mágiaként” azonosítanánk – melyek nagyjából a fentebb említett tulajdonságok megidézését takarják –, a teurgoszok maguk visszautasították e megjelölést. Később közelebbről is megvizsgálunk néhány teurgikus rítust, melyek előidézték a „mágia” jelzőt. [2] Azonban a teurgoszok a magioikkal szemben azt állították, hogy az istenekkel összhangban tevékenykedtek, és nem kényszerítették őket, valamint egy magasabb célért munkálkodtak, ami végső soron lelkük megtisztítására, és nem mindennapi céljaikra irányult (például a szexuális vágy ösztönzésére vagy a vagyonszerzésre).

Ennek ellenére a teurgiát sokan „mágiának” titulálták: mind a filozófusok, mind a keresztények, akik az antikvitás idejében felszólaltak ellene. Őket a legtöbb tudós is követte, akik a 20. és 21. század során tanulmányozták a teurgiát. Ez a tanulmány a teurgia történetét a maga értelme szerint fogja vizsgálni, amit a teurgiában közös rituális elemek áttekintésével folytatunk, melyek sok esetben hozzájárultak ahhoz, hogy az ősi és modern szerzők a mágia kifejezést alkalmazzák.

Jegyzetek

[1] Vö. Iamblicus: De Mysteriis. 1.12, 42.2–15 és 3.17, 139.15. Lásd még Peter Struck szövegét: Pagan and Christian Theurgies: Iamblichus, Pseudo-Dionysius, Religion and Magicin Late Antiquity. The Ancient World 32 (2001), 25–38. o.; Andrew Smith: Porphyry’s Place in the Neoplatonic Tradition. The Hague: Springer, 1974, 85–88. o.; Gregory Shaw: Theurgy: Rituals of Unification in the Neoplatonism of Iamblichus. Traditio 61 (1985), 1–28. o.

[2] A „teurgia” kifejezés kapcsán lásd még Radcliffe Edmonds: The Illuminations of Theurgy: Philosophy and Magic. In Drawing Down the Moon: Magic in the Ancient Greco-Roman World. Princeton, 2019, Princeton University Press.

Írta: Sarah Iles Johnston

Fordította: A Mágus

Második rész: A teurgia története röviden

Harmadik rész: A metafizikai rendszer

Negyedik rész: Teurgikus rítusok – Az iyngek

Ötödik rész: Teurgikus rítusok – Phôtagôgia

Hatodik rész: Teurgikus rítusok – A fény belélegzése

Hetedik rész: Teurgikus rítusok – Telestikê

Nyolcadik rész: Teurgikus rítusok – Anagôgê

Forrás: Magic and Theurgy. In David Frankfurter (szerk.): Guide to the Study of Ancient Magic. Boston, 2019, Brill, 694–719. o.