Az okkult szimbólumoknak nemcsak okkult irányzatokban van jelentős szerepük, hanem minden nagy társadalmi megmozdulásban is. Mihelyt egy mozgalom döntő stádiumába lép, célját szükségképpen a lényeget átfogó szimbólumokba tömöríti. Ennek éppen elég szembetűnő példáját látjuk a régebbi és a mai történelemben. Egy jól megválasztott szimbólum kötetnyi magyarázatot tesz feleslegessé. Törekvéseket semmi más nem telít annyi erővel, mint a szimbólum vagy ennek hangba átültetett formája: a jelszó. Ott, ahol az emberi szavak csődöt mondanak, a szimbólum csodát tehet. Minden akciónak, legyen az társadalmi megmozdulás vagy okkult mozgalom, valamely szimbólum jegyében kell történnie, különben nincsen átütő ereje, szívóssága, kitartása a célba jutásig. Ez univerzális, misztikus törvény.

A szimbólumokban való beszéd és kifejezési mód az emberi szellem történelem előtti korszakába vezet vissza bennünket. Ha az ősi forma mélyére hatolunk, csodálkozással kell látnunk, hogy az mennyivel pontosabb, tévedhetetlenebb közlés, mint a mai beszéd és írás. Mint már említettük, abból az ősi időből azért nem maradtak ránk írott emlékek, mert nem az általunk ismert írásmóddal jegyeztek fel, írtak és érintkeztek egymással az emberek. A külvilággal való kapcsolataik és közléseik a mindent kifejező, élő képek útján bonyolódtak le, amelyek a mondanivaló lényegét több síkon juttatták el hozzájuk. E sokszínű, gazdag tartalom természetesen fölényben van az egysíkú írással és gondolkodással szemben. Ezért, amikor magasabb értelmű, bonyolult gondolatsort kellett áttekinthetővé tenni, az okkult tanítók mindig szívesen folyamodtak a szimbolikus írásmódhoz. Ebben a formában a dolgok ezoterikus tartalma eltűnik ugyan az érzéketlen, éretlen, sötét agyvelők elől, de annál többet árul el a képzett, fejlett intuíciójú tanítványnak. Az univerzális írásmód, melynek szimbolikus hieroglifák a szavai, egyetemes törvényeken épül fel. Minden okkult eredetű hieroglifa értelmét ki lehet bogozni, ha ismerjük a háromsíkú szimbólum ABC-t. Ezt az ABC-t más szóval az „erővonalak tanának” nevezhetjük. A hieroglifák – legyenek akár képes ábrázolások, mint az egyiptomiaknál, akár geometriai ábrák – vonalaik iránya és térbeli elosztása szerint bizonyos tendenciákat rejtenek.

Ezek a tendenciák a fizikai, az asztrális és a szellemi élet minden területére érvényesek, tehát mindenütt hasonló jelentőségű törekvéseket fejeznek ki. A háromsíkú szimbólum ABC ugyanazon a törvényen alapszik, mint amelyet a grafológia már kezd felismerni. A pszichografológus e felismeréssel éri el meglepő eredményeit. Az írásban mutatkozó beszédes szimbólumok tárják fel a különben rejtett lényeget.

Térjünk most rá a szimbólumfejtés gyakorlati részére: Írott vagy kőbe vésett szimbólumoknál először is a kép térelosztását kell figyelembe venni. A teret négy részre oszthatjuk be. Ezt a beosztást legjobban kifejezi a kereszt a négyzetben:

Eszerint tehát minden képletnek van egy alsó, felső, egy jobb és bal oldali képtere, részlete. Az alsó rész jelenti az ösztönéletet, a szexuális, indulati, tudatalatti síkot. A jobb oldali rész jelenti a dinamikát, erőhatásokat, tempót; a bal oldali rész a világtól való elfordulást, gátlásokat, akadályokat. Minden emberi törekvés vagy tulajdonság besorolható e négy térbeli kategória valamelyikébe. Minden tulajdonságnak megvan a maga sajátos jegye, mely például a grafológiában pontosan a megfelelő térzónában jelentkezik. Egy erővonal mindig vagy felfelé irányul vagy lefelé; vagy lendületesen jobbra tör, vagy visszakanyarodik, illetve balra dől. Ugyanez a négy tendencia mutatkozik meg nem csupán az írásban, hanem az ember testalkatában, koponyaalkatában, arcvonásaiban, tenyérvonalaiban és mozdulataiban is, de éppen így az állat- és növényvilágban, a kőzetekben, a négy évszakban, a Föld egész arculatán és a világegyetemben. Ragadjuk ki például a fák jelbeszédének az írással való analógiáját. Egy felfelé törő fiatal ág, valamint az írásban felfelé törő végvonal fiatalos duzzadó erőt, tettvágyat, becsvágyat, gyanútlan életörömet jelent. A lefelé hajló, gyümölcstől terhes ág, s az írásban lefelé eső végvonal valami terhelést szimbolizál. A fa melankolikus vonalat mutat, gyümölcse érett, súlyos; nemsokára leszakítják róla, vagy lehull és a hernyók, a rothadás martaléka lesz.

Most nézzük a fának az embertesttel való analógiáját. A fa koronája az ember feje, az értelem és az akarat szimbolikus tere. A fa törzse, az ember törzse, az emésztő, vérképző, átvezető szervek helye. A fa gyökere az ember rejtett ösztönéletének szimbóluma, a föld sötét mélyében, a klauzúrában, az anyaméhben végbemenő szaporodási misztérium síkja, amely az embernél még a mélytudatot is jelképezi.

Íme, két szemléltető ábrája az említett analógiának:

A térelosztás kategóriáit úgy szemléltetjük, hogy részletekre bontjuk és a négy képtér jelentőségét elemezzük. Egyben tárgyaljuk, hogyan lehet a természeti jelenségeket szimbólumokba rejteni:

1. Mit szimbolizál a képtér bal oldala ?

A gátlásokat, az akadályokat, ellenségeket, a féltve őrzött titkokat, a fogyatékosságot, a szégyellt emlékeket, a jellemhibákat, a társadalomtól elkülönülő asszociális ösztönöket. Szűkebb értelemben az Egót, az egyént, az önképet. A bal oldal természete a rejtett, a rejtőző, a titkos. Színe: a sötét minden árnyalata a feketéig. Jelenti még az éjszakát, az álarcot, a bűnöző hajlamot, a félelmet és megfélemlítést, a rosszindulatot, az alattomosságot, a betegséget, a fekete mágiát, de jelenti a karmát és a jógapraxist is, valamint a börtönt és a klauzúrát. Az asztrológiában a nyolcadik és tizenkettedik házzal függ össze, vagyis a titkos ellenségek és megróbáltatások házával. Ezekben a házakban a Szaturnusz ereje dominál. A Kozmoszban, melyet Ádám Kadmon, a kitárt karú ember alakja szimbolizál, a bal kart jelenti, a rombolást, a lebontást, az ellenséges álláspontot, a lázadást bármilyen fennálló világrenddel szemben. A láthatatlan világban jelenti a bukást, az anyagba süllyedést. Kozmikus jele a Mérleg d, a Skorpió e és Nyilas f. Az évszakok közül az őszt, az elemek közül a földet és a vizet szimbolizálja.

2. Mit szimbolizál a jobb oldali tér?

Az élettől duzzadó erőt, lendületet, tempót, támadókedvet, a közösségi érzést, a külvilágot, a társadalomépítő erőket, a szociális ösztönt, de jelenthet sovinizmust és háborút is. Ide tartoznak még a nyilvánossággal kapcsolatos megnyilvánulások, a siker, az alkalmazkodás, a művészetek, a tanulékonyság, a mozgékonyság, a találékonyság.

Az évszakok közül a három tavaszi hónapot jelenti: márciust ^, áprilist _, májust `. Erős bolygók ezeken a helyeken a Mars, a Vénusz és a Merkur. Színe: a piros. A kozmikus ember Ádám Kadmon jobb karja jelképezi az alkotást, az építést, az összműködésre irányuló törekvést.

3. Mit szimbolizál a képtér alsó része?

A keletkezést és szaporodást, a szexualitást és az ösztönéletet az indulatokat és a súlyos betegségeket. A Földet, a természetet, mindenfajta magot és petét, az anyagot, a bázist, a szakadékot, a halál misztériumát. Érzékelteti a keletkezés és elmúlás egybefonódó ritmusát, a szerencsétlenséget, a baleseteket. Az évszakok közül a három téli hónapot jelenti: decembert g, januárt h, februárt i. Erős bolygó itt a Plutó, a Szaturnusz és a Neptun. A Kozmikus ember, Ádám Kadmon lábait jelenti, vagyis az anyagot. Eleme a föld. Színe: a fekete és a barna.

4. Mit szimbolizál a képtér felső része?

Az értelmet, a szellemet, az intelligenciát, az ideákat, a fantáziát, az intuíciót. Az Isteneszmét, a prófétákat, a messiásokat, a tisztánlátást, az etikát, a filozófiát, a misztikát, az asztronómiát, az asztrológiát, a tudományokat, a humanitást, a szellemi szabadságot. Eleme a tűz és a levegő. Színe: a napsárga, a világoskék, a világoszöld és az ibolyalila.

Évszaka a három nyári hónap: június a, július b, augusztus c. Legerősebb bolygók itt: a Nap és a Hold. Az emberek közösségében jelenti az önálló gondolkodást, a zsenialitást, magasabb szinten pedig a filozófia, a művészet és tudomány szintézisét. Jelképezi a Kozmikus ember, Ádám Kadmon fejét, a teremtő ideát, az elsődleges eszmét.

Idő szempontjából a térelosztás bal oldala és alsó része jelenti a múltat, a jobb oldali és felső képtér jelenti a jövőt. A misztikus középpont, amelyen a kereszt két vonala metszi egymást, jelenti az örök, a rögzíthetetlen és láthatatlan, téren és időn kívül álló jelent.

*

A térelosztás négy csoportjának elemzése nem jelenti azt, hogy mindent felsoroltunk, ami e négy csoportba tartozik és hogy kimerítettük a velük összefüggő fogalmakat. Minden csoport gazdagsága millió színében és elágazásában szinte kimeríthetetlen, és tág teret enged az egyéni kutatásnak.

A GEOMETRIAI FORMÁK SZIMBOLÓGIÁJA

1. A pont:

.

Minden erőhatás kezdete. Aszerint, hogy a térelosztás melyik helyén jelenik meg, jelenthet Istent, embert, szellemet, állatot, démont. Magasabb értelemben a pont az ajtó, amelyen át a láthatatlan világ erői belépnek a látható világba. Ezért a pont a mag, a létkezdet szimbóluma is. Minden későbbi fejlemény a pontból indul ki. A pont az ősi egység, amelynek sokszorozódása, bővülése, mozgása hozza létre a látható dolgokat. A pont még nem erővonal, csak a szunnyadó erők áttörésének kapuja.

2. A vonal:

__________________________________________

A már elindult erők útját jelzi. Tendenciáját aszerint ítéljük meg, hogy jobbról balra, balról jobbra, alulról felfelé, vagy felülről lefelé tart-e. Jelentősége a térelosztás helyei szerint változik. A balról jobbra haladó vonal a jövendőt jelenti, a térelosztásnál már felsoroltak erre is vonatkoznak. A jobbról balra tartó vonal a múltat jelenti,

erre a bal oldali térelosztásnál felsoroltak vonatkoznak. Ugyanígy az alulról felfelé tartó vonalak a felső rész, a felülről lefelé tartó vonalak az alsó

rész kulcsaival magyarázhatók meg. Az átmeneti vonalak, mint amilyen a ferde vonal, két térzóna segítségével fejthetők meg. Vegyük például a balról jobbra, ferdén felfelé haladó vonal képét. Ez a felső és a jobb oldali térzóna erőkomponenseinek hatása alatt áll. Ugyanígy elemezhető az összes többi változat is, tehát a jobbról balra, ferdén lefelé haladó vonal stb., melyek a megfelelő

térzóna erőkomponenseinek hatása alatt állnak. Figyelni kell azonban még arra is, vajon a vonal középről indul-e ki, ami a jelent szimbolizálja, vagy alulról, a múltat, illetve felülről, a jövőt jelképezve.

Háromféle vonalat különböztetünk meg: egyenes, cikkcakkos, hullám.

Az egyenes vonal akadálytalan erőkifejtést jelent. Azok az erők, melyeket az egyenes vonal jelképez, félbeszakítás és szembeszegülő ellenhatás nélkül érkeznek el céljukhoz. Az élettanban az egyenes vonal a szabad, gátlásmentes megvalósulás szimbóluma.

A cikcakkos vonal azt jelenti, hogy az erőkifejtést valamely kozmikus törvény akadályozza. Az az eszme, amelyet ez a vonal jelképez, nagy ellenállásba ütközik, ezért rövid életű.

A hullámvonal a szabályos, ritmikus változás jelképe: az élet ritmusa, az éj és a nappal váltakozása, a szív lüktetése, az óra ketyegése, a kozmikus ismétlődés. Minden, ami keletkezik, él és működik hullámvonalban halad.

A vonalak tendenciájának és a térelosztás jelentőségének ismeretében bármely szimbólum vagy hieroglifa értelmét megfejthetjük. Tudnunk kell, hogy egy ősrégi, kőbe vésett feljegyzés annak speciális tartalmán kívül olyan értelmet is elárul, amely kozmikus kulcsokat tartalmaz. Hogy ezt alaposabban is megérthessük, forduljunk például a modern grafológia analógiájához A jó íráselemző az aktuális szövegen kívül az írónak nemcsak a jellemét, szervezeti és idegstruktúráját fogja felismerni, hanem az illető kultúráltságának mértékét, társadalmi hovatartozását, környezetét és gondolkodását is. A hieroglifa és a szimbólum megfejtéséhez nagy gyakorlat kell, de nélkülözhetetlen ennek elsajátítása, mert a misztika tanítványának nemcsak látnoki tehetségre, de látnoki képzettségre is szüksége van.

3. A kereszt:

Két erővonal találkozása, melynek során egy balról jobbra tartó és egy felülről lefelé haladó erővonal metszi, két ellentétes törekvés köti, akadályozza egymást. Az élet alaptörvénye az ellenpólusok állandó kölcsönös egymásra hatása. Ez a kölcsönhatás minden tapasztalás, szenvedés, fejlődés forrása. A kereszt egyébként az érvénytelenítés, megsemmisítés jelképe is. Gondoljunk csak az ismert szólásmondásra: „arra már keresztet vethet!” –, tehát útjára enged valamit, lemond róla, elveszettnek tekinti. Ha ennek a két egymást metsző erővonalnak, amely kultúránk hatalmas szimbólumává emelkedett, mély rétegébe hatolunk, felismerhetjük benne a karma megsemmisítésének kulcsát is. A kereszt évezredek óta a messianizmus, a megváltás szimbólumává vált az emberiség számára. Krisztus az emberiség szeme láttára mutatta be a kereszt szörnyű és ugyanakkor felemelő misztériumát. A keresztet fel kell emelni! Kínok véres verejtékével, roskasztó súlyát cipelve kell felhurcolni a Golgotára, hogy testünket, a bűnöknek, a szenvedélyeknek és a halálnak ezt a rabszolgáját rajta megfeszítsük. Mert csak a megfeszítés után következhet be a végső szabadulás: a feltámadás!

4. A felfelé mutató háromszög:

Ez az ábra minden kor szimbológiájában ott szerepel és több értelmezését ismerjük. Ezeket leegyszerűsítve és sűrítve megkapjuk az istenség, a tűz, a levegő, a szellem, a felfelé törekvés hatalmas szimbólumát. Ez a háromszög magasabb rendű dolgok betűjele: Lemuria, Atlantisz, Egyiptom égbe nyúló piramisainak jelképe, a tudományok és gondolatművészet csodálatos gyűjtőlencséje, misztikus szellemkikötő a Kozmosz tengerének partján.

A külső és belső templom jelképe. Ma már tudjuk, hogy a beavatásra méltónak talált neofita fokról fokra behatolva a nagy piramis misztériumába, saját isteni énjének titkát is megismerte. Megfigyelhetjük e szimbólum térhódítását, hullámzását a későbbi keresztény kultúra templomépítészetében, amint az Isten felé sóvárgás korszakaiban előtérbe lép, azután a hűvös éteri gótikában eléri tetőfokát, hogy végül eltűnjék és felolvadjon a színes, életvidám reneszánsz kerekded, dús idomai között. A jelen és a közelmúlt templomformáját gyakran a négyszögletes formák jellemzik: kocka és magasba nyúló téglaidom az uralkodó forma, csupa felfelé induló, befejezetlen vonal a csúcs lezárása nélkül. Az is jellemző, hogy a modern kor látnok festőinek, szobrászainak és építészeinek műveiben már egy új gótika keskeny, finom szellemi ívei jelentkeznek. A szögletes formák tömör realitása, szárnyalás és hit nélkül való új tárgyilagossága fölé utat tör és felnövekszik újra a hittel és misztériummal telített igazi templomszimbólum: a csúcsív, a felfelé mutató háromszög. E szimbólum további értelme attól függ hogy milyen jelek veszik körül, milyen jelek vannak fölötte, mellette és alatta. A lótuszülésben meditáló keleti ember a felfelé mutató háromszög analógiája, s ez az ülésmód egyben analógiája a gúlának is, amelynek oly sokáig érthetetlen és részleteiben nagyrészt még ma is rejtett belső elrendezése ebben a párhuzamban kapja meg egyik magyarázatát.

A piramis a meditáló ember testi, lelki és szellemi alakját rejti magában, háromsíkú megpróbáltatását és hatalmas lehetőségeit. De mint minden helyes analógiakulcs, ugyanakkor az ember és a Kozmosz örök kapcsolatának is jelképe. A piramis csodáiról számos könyvet, tanulmányt írtak, kutatók egész életüket az összehasonlító számításoknak szentelték. Fel sem sorolható a sok elmélet: politikai, filozófiai, vallási teóriák tömege, amely a piramis köré fonódik. De ezek legtöbbje csak a piramis értelmének egyik, mégpedig a legalsó, fizikai síkján tapogatózik.

5. A lefelé mutató háromszög:

A föld, a víz, a sötétség, az anyagba törekvés, a sátáni elv ábrája. Míg a fölfelé mutató háromszögnél az erők szublimálódnak, átlényegülnek, itt az erő sűrűsödéséről, meterializálódásáról van szó. A fölfelé mutató háromszög csúcsa a szabadulás kapuja, a szellemivé finomult anyag felső pontja. A lefelé mutató háromszögcsúcs a látens dermedtségig redukálódott szellemi erők mélypontja.

6. A hatágú csillag:

Egy felfelé és egy lefelé mutató háromszög egymásba illesztve. Jelenti a kozmikus egyensúlyt, jelenti a felsőbb világok és az alvilág találkozását, vagyis az embert. A háromsíkú világ mérhetetlen fontossága és misztikus értelme egyedül az emberben válhatik teljessé, benne van meg pozitív és negatív irányban minden lehetőség az egyidejű, három síkon történő, nagy transzmutációra. Benne él, cselekszik, hat egyidejűleg alacsonyabb és magasabb lénye, a röghöz kötött fizikai lény, a vaskos indulatok és a szubtilis, művészi érzések sajkáján hányódó asztrállélek és az Isten lényegéből való szellemi elv. Az emberben testesül meg minden geometriai ábra, minden szín és minden analógia, a véges és a végtelen, az élet és a halál egymást éltető ellenpólusa.

7. Az ötágú csillag felfelé mutató csúccsal:

A kvintesszencia jele, minden dolog legtisztább lényege – az alkimisták célja, a híres pentagramm. A mágia egyetemes szimbóluma. Felső csúcsa megfelel az ember fejének, két felső kiszögellése az ember két kitárt karjának, két alsó kiszögellése a két lábának. Egyes ezoterikus iskolákban az ötágú csillag csúcsait lángokkal jelzik, amely arra utal, hogy az ember feje és négy végtagja bizonyos erőket áraszt, sugároz. A négy mozgási és egy irányítási centrum megfelel öt fontos kozmikus erőállomásnak, amelyek a mágia és misztika tanítványánál közvetlen kapcsolatba kerülnek a láthatatlan világgal. Akinél az öt centrum sugárzó erői egyensúlyban vannak, az az okkult erők mesterévé lesz. Ezért az ötágú csillag az uralom, a harmónia, átvitt értelemben a titkos tudomány, a mágus jelképe.

Az ötágú csillag jelenti még a jó célok érdekében felhasznált erőket.

8. Az ötágú csillag lefelé mutató csúccsal:

Szemben az előbbivel, a lefelé mutató csúcsú ötágú csillag jelképezi a fekete mágiát a rossz célok érdekében felhasznált erőket, a bukást. Sátáni jel. Középkori írásokban a fekete bak fejét jelképezte, a kecskebak pofáját, két szarvát, pofaszakállát és állát. A fekete bak a fajtalan éjszakai boszorkányorgiák vezére, az ördög volt. A testi gyönyöröktől elforduló kereszténység az életörömben és szépségben tobzódó Bacchus isten alakját csúf, aljas szörnyeteggé torzította, hogy csábításait leküzdje. Tévedett. A kettős természetű Bacchus mindig győz bennünk, míg meg nem szereztük az uralmat a fizikai és asztrális síkon. A sötétbe zárt vadállatot az éhség és kétségbeesés elszánttá teszi, s előbb-utóbb kitör ketrecéből. A vadállatot meg kell szelídíteni, de nem korbáccsal, megfélemlítéssel és ketreccel, hanem a jóság és teljes indulatnélküliség lenyűgöző és kivédhetetlen erejével. Ezt élte és tanította Buddha és a keresztény szentek közül Assisi Szent Ferenc. A vadállatok, a mérges hüllők: az ember indulaterői. Ha az ember megváltotta magát alantas indulataitól, megváltotta fiatalabb testvéreit, az állatokat is. Ezt a kérdést az ezoterikus fejlődéstan tárgyalja majd részletesebben.

9. A négyzet:

A szimbológiában mindig fogságot, börtönt, zárt helyet, korlátozást, megmerevedést, ásványi létet, kőzeteket jelent. Egyik kiegészítő jelképe a klauzúrának és egyben jele az időben korlátozott térnek is. Az élettel szemben ellenséges, de minden élet számára mégis szükséges jel. Értelme: mindennek, ami él és bizonyos irányba tör, térre, anyagra van szüksége, szenvedésre és klauzúrára az átváltozáshoz. A piramis alapzata is négyzet.

10. Kör:

A legegyetemesebb szimbólum. Az élet jelenségeinek mindenben visszatérő törvényét fejezi ki. Az univerzális analógiák sorában nincsen olyan kép, amelyben a kör elő ne fordulna. Számtalan értelmezését nem is lehet részletezni, mert az értelem jellegét mindig a vele együtt feltüntetett jelek határozzák meg. A végtelenséget, az örökké megújuló életet is körrel ábrázolják. A molekulától, a sejtmagtól kezdve a mérhetetlen Tejútrendszerekig mindenben felismerhetjük a kör törvényét, amely végiggyűrűzik az asztrál- és a mentálsíkon is.

11. A hármas kör:

A testet és a szellemet jelenti, s a kettőt összekötő lélek hídját. A belső kör a szellem, a külső a test, a középső a lélek. Ezen kívül szimbolizálja az anyagi, az asztrális és a szellemi világot. Ugyanezt az eszmét fejezi ki a még a körnél is régebben használt hieroglifa:

amely a vonalat használja fel a síkok érzékeltetésére, vagyis egymás alatt futó három, síkonként hosszabbodó vonalat. Kaldeában és Egyiptomban használták ezt a szimbólumot annak jeléül, hogy azt a kőtáblára vésett írást, amelyben ez a jel szerepel, három síkon kell értelmezni. Ha két vonal szerepel a kőtáblán, az kettős értelemre utal. Gyakori jelek ezek a kaldeai és egyiptomi sírfeliratokon.

12. Az egymásba kapcsolódó két kör:

A dualitás és a szövetség jele. Ha egy ábrán az ember feje fölé rajzolják, akkor azt jelenti, hogy annak az embernek a fejlődése az asztrálsíkig terjed, a vonzás és taszítás hullámzó, színes, lángoló és mégis kifinomult művészetéig –, és nem tovább.

13. A három egymásba kapcsolódó kör:

A három sík – a fizikai, az asztrális és a mentális sík – szükséges összműködését jelenti. Jelent minden hármasságot, amely áthatja egymást; a negatívot, a semlegest és a pozitívot. Jelenti az értelem, az akarat és az érzelem hármasságát; az Istent, az Igét és a testté lett Igét, a Világmindenséget. Ugyanennek az egyiptomi köntöse Ozirisz, Izisz és Hórusz hármassága. Az ősi törvénykinyilatkoztatás hármas lényegét minden népfaj hagyományai között megtalálhatjuk éppen úgy, mint a szeplőtlen fogantatás misztériumát is.

14. A spirál

Az örvénylés jele. A kozmikus méhben való keletkezés szimbóluma. Ha egy pont a térben keringeni kezd, akkor maga körül örvénylést támaszt és az örvénylés létrehozza a spirált. A spirál az a tölcsér, amelyen át a transzcendens világból erők szűrődnek a látható világba. A jobb felé irányuló örvénylés keletkező, teremtő mozgás. A bal felé irányuló pedig pusztító, romboló.

Ez pontosan megfigyelhető a bolygók és a napok keletkezésénél, pusztulásánál és újraszületésénél. A Kozmosz spirálködei ennek a törvénynek hatalmas égi táblára felrajzolt ábrái.

15. A kerék, vagy körben lévő kereszt:

A körforgás szimbóluma. Jelenti a mozgást, azt az erőt, amely a spirált elindítja. Ebből alakult ki a svasztika. A jobb felé irányuló mozgású svasztika építést, a bal felé irányuló pedig rombolást jelent. Ábrája az időben és térben való fárasztó, szenvedéssel teli körforgásnak, az élet kerekének, a szanszárának. Jelenti még az örökké áradó anyagot, a végtelen ismétlődést, a generációk sorát, a vágyakozás és ragaszkodás cölöpéhez kötözött emberi lény kétségbeesett keringését a fókusz körül.

16. A Tau:

Eredete ködbe vész. Már Egyiptom és Kaldea legrégibb emlékei között megtalálható. A vízszintes felső vonal az eget szimbolizálja, a függőleges középvonal az ég kapcsolatát a Földdel. A szimbólum értelme ez: „Az ég erői a Földre érkeznek és azt megtermékenyítik”. Egyiptomban a királyi halottak múmiamaszkja alá különféle talizmánok és amulettek közé faragott T betűt helyeztek a papok. Ennek a jelképnek az értelme ez volt: az Út. A titkos ösvény térképéül szolgált, amely az égből a Földre vezet, s amelyen át a lélek magasabb régiókba juthat. Vagyis ezzel a jellel adták át az eltávozó léleknek a mennyei titkos út kulcsát. A többi talizmánnak és amulettnek az volt a célja, hogy az alvilágon átutazó lélek számára védelmet biztosítsanak az asztrálsík sötét erőivel szemben.

17. Az egyiptomi kereszt. Níluskulcs. Ankh.

A halottról és a halál misztériumáról szóló egyiptomi sírfeliratokon és domborműveken rendszerint fellelhető a lélekmadár, csőrében ezzel a jellel. Az Ankh az élet szimbóluma, Izisz, a Nagy Anya jelvénye. Az ő méhéből ömlik elő a megnyilvánult élet fényből és árnyból, gyönyörből és kínból, mélységből és magasságból összegyúrt szövevénye, a látható és láthatatlan természet. A lélekmadár az életet viszi szárnyán a magasba és a kulcsot, amely a szabadulás kapuját nyitja. Az Ankh jelének alapja a Tau. A kör hozzáadása ezen a helyen vagyis a legfelsőbb égi síkon, az isteni ideát, az eszmét, a mentálsíkon a végső magasságot, a Harmadik Szemet jelenti. Az Ankh a kitárt karú embernek, Ádám Kadmonnak is ábrája. Az egyiptomi ábrákon Izisz bal kezében tartja a Níluskulcsot, amelynek szárával az emberiségnek mutatja az utat.

Wictor Charon: A misztikus út. H. n. 1993, Vízöntő.