Azonban mint rendszer – azaz mint rítusok és hiedelmek rendszerezett anyaga, melyeket legalább néhány tanító továbbadott tanítványainak – a teurgia kinőtte magát abból, amit ma középplatonikus filozófiának nevezünk, és néhány évszázadon keresztül folytatta kibontakozását azzal párhuzamban, amit ma neoplatonizmusnak hívunk. Azon teurgoszok, akiknek megörököltük a munkáit, filozófusként és egyúttal rituális gyakorlókként tekintettek magukra. Csakugyan, a teurgoszok ragaszkodtak hozzá, hogy ami rítusaikat elkülöníti a „mágiától”, az az a tény, hogy ezek a rítusok a filozófiában és a kozmosz e filozófiának köszönhető megértésében gyökereznek. A teurgoszok azt állították, hogy azokat a metafizikai princípiumokat valósítják meg, melyek az idők kezdetétől fogva az univerzumot alkotják. Ennélfogva a teurgoszok azon az állásponton voltak, hogy nem csupán önös céljaikat követik, hanem részt vesznek a kozmosz folyamatos, demiurgikus (újra)teremtésében. [40] Ezért ahhoz, hogy megértsük, miért művelték a teurgoszok az általuk végrehajtott rítusokat, azzal kell kezdenünk, hogy megvizsgáljuk a platonikus metafizika általuk kidolgozott sajátos formáját. [41]

A teurgoszok számára az Intellektus (nous) volt a legmagasabb isten; ezt az istent Atyának is hívták. [42] Az Atya transzcendentálisan elzárta magát egy hetedik mennyország nevű földöntúli birodalomba, [43] de isteni lényegiségek sorozatán keresztül képes volt hatást gyakorolni a földi világra és lakóira. Ily módon volt például egy Második Intellektus, aki demiurgikusan megformálta az anyagi világot, azokat az ideákat használva modelljeiként, amiket az Atya előre „elgondolt”. [44] Volt egy Világszellem is (amit a teurgoszok vélhetően Hekaté istennővel azonosítottak – ama istennővel, aki, mint ahogy például a mágikus papiruszokban látni fogjuk, központi volt az antik mágia gyakorlatában), [45] aki közvetített az isteni és az emberi birodalmak között, és akin keresztül, fentről lefelé, teremtő erők nyilvánultak meg. Voltak más közvetítő, összekapcsoló entitások is. Például az iyng névre hallgató daemonok részt vettek az ideák Atya általi átadásában (időnként az iyngeket magukkal az ideákkal azonosították) és az istenekhez intézett emberi kérések továbbításában. [46] A symbolákkal – tárgyak, szavak vagy hangok, melyek segítették az anyagi és az isteni világok közti kapcsolat létrejöttét – az Atya „teleszórta” a kozmoszt. [47]

E közvetítők némelyikéről többet mondok a rítusról szóló részben. Amit most ki akarok hangsúlyozni, az a teurgikus metafizika és a teurgikus szótériológia – és ekképp a metafizikát felhasználó és a szótériológiát megerősítő rítusok. Ezek mind a törekvő emelkedésével egyre tisztábbá váló, többrétegű kozmosz felfogásán alapultak, továbbá azon, hogy lehetőség van a kapcsolódásra az emberek és a magasabb létsíkokon lakó lények között. E kombinációban volt egy szükségszerű feszültség, de ez egy kreatív feszültség volt: a teurgikus rítus néhány legújabb és legérdekesebb aspektusa abból ered, hogy a teurgoszok megértették, jóllehet a világok közötti határokat szorosan kellett tartani annak érdekében, hogy a kozmosz megfelelően működjön, azok átmenetileg meghaladhatók, amennyiben megfelelő rituális technikákat alkalmaznak. A sympatheia neoplatonisták számára ismerős elgondolása – az, hogy az univerzum egyik része, vagy egy tárgy az univerzumon belül kapcsolódik más, fizikailag távoli részekhez vagy tárgyakhoz – itt is fontos volt. [48] A kozmosz szimpatikus látásmódja nemcsak a teurgikus metafizikában volt központi, hanem kulcsfontosságú volt azon anyagi világon belüli objektumok azonosításában is, melyeket, mint látni fogjuk, az ezt meghaladó birodalmakban lakó lényekkel való kapcsolatfelvételre használták.

Még egy szempont a teurgikus metafizikában, ami fontos a teurgikus rítus megértésében. Platón nyomát követve a teurgoszok úgy fogták fel az Atyát, mint aki tiszta, tüzes fényből van, [49] és ami kiárad belőle a közbülső szinteken keresztül az anyagi világba, szintén tüzes és fényteli. [50] Ily módon a Második Intellektus az, aki mennykőként vagy villámlásként lehajítja az ideákat Hekaté „villámot befogadó méhébe”; onnan később leereszkednek az anyagi világba (KO 34, 35, 37. fr.). A fény maga (ahogy anyagi világunkban ismerjük) az Atyától ered, ami először a kozmoszfeletti Napon, majd a mi világunk Napján keresztül halad át. Mivel az istenséget úgy értelmezték, mint ami lényege szerint fény, a teurgikus rítusok gyakran magukba foglalták a fény manipulálását vagy invokálását. [51]

Jegyzetek

[40] Arról, hogy a teurgoszok részt vesznek a kozmosz demiurgikus újrateremtésében lásd Shaw: Theurgy and the Soul. 47–50, 130–169. o. Itt Iamblikhosztól fontos részeket idéznek és magyaráznak. Lásd továbbá Beate Nasemann: Theurgie und Philosophie in Jamblichs De mysteriis. Beitrage zur Altertumskunde 11. Berlin, 1991, De Gruyter, 231–282, különösen: 247–282. o. Egy idekapcsolódó fontos felfogás, hogy az individuum lelkének alászállása központi a demiurgikus újrateremtésben. Erről lásd Shaw: Theurgy and the Soul. 81–126. o. Továbbá John Dillon: Alcinous: The Handbook of Platonism. Oxford, 1993, Oxford University Press, 155–158. o.

[41] Ez a vizsgálat szükségszerűen rövid. Kiváló átfogó elemzések találhatók in Edmonds: The Illuminations of Theurgy. Lásd még John Finamore közreműködését egy tanulmányban, amit vele közösen írtam: John Finamore, S. I. Johnston: The Chaldaean Oracles. In Lloyd Gerson (szerk.): The Cambridge History of Philosophy in Late Antiquity. Cambridge, 2010, Cambridge University Press, 161–173. o. Lásd még Majercik kommentárját az Orákulumok különálló fragmentumairól. Ruth Majercik (ford. és kom.): The Chaldean Oracles. Studies in Greek and Roman Religion 5. Leiden, 1989, E. J. Brill.

[42] Például Káldeus Orákulumok. 3, 7, 14. fr.

[43] Például Káldeus Orákulumok. 3. fr.

[44] Káldeus Orákulumok. 5, 33, 37, 39, 40. fr.

[45] Hekaté mint Világszellem témájában lásd: Lutz Bergemann: Kraftmetaphysik und Mysterienkult im Neuplatonismus. Ein Aspekt neuplatonischer Philosophie. Beitrage zur Altertumkunde 234. Leipzig, 2006, De Guyter, 271–295. o. Johnston: Hekate Soteira. Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 353–366. o. John Finamore azon esszében való közreműködésében, amit a korábbi lábjegyzetben említettem (Cambridge History of Philosophy in Late Antiquity), megkérdőjelezi e megfeleltetés érvényét, azt az álláspontot képviselve, hogy Hekaté a legutolsó azon számos női istenségek közül, akik a világ átszellemítésén munkálkodnak. Egy korábbi érvelését fejleszti tovább R. M. van den Bergnek: Proclus’ Hymns: Essays, Translations, Commentary. Leiden E. J. 2001, Brill, 252–259. o.

[46] Iyngekről és az ideákról: Káldeus Orákulumok. 77. tör. Proklosz: In Cratylus. 33.15. Sok bizonyíték közvetett, és függ a kontextustól; tárgyalásához és idézetekhez lásd Lewy: Chaldaean Oracles and Theurgy. 132–137. Fr. Cremer: Die chaldaischen Orakel und Jamblich „De mysteriis”. Beitrage zur klassischen Philologie 26. Meisenheim am Glan, 1969, Anton Hain, 74. o. O. Geudtner: Die Seelenlehre der Chaldaischen Orakel. Beitrage zur klassischen Philologie 35. Meisenheim am Glan, 1971, Anton Hain, 43–45. o. Des Places (szerk.): Oracles Chaldaiques 14. Johnston: Hekate Soteira. 103–107. o.

[47] Káldeus Orákulumok. 108. fr.

[48] Jóllehet a sympatheia fogalma maga közvetlenül nem kapcsolódott a teurgiához egészen Pszelloszig: Expositio In Oracula Chaldaica, Patrologia graeca [innentől PG] 1153 A, Iamblikhosz gyakran utal rá a „philia” kifejezéssel, hogy magyarázza a kozmosz működését, valamint hogy miként járul ehhez hozzá a rítus, Szinéziusz pedig oly módon beszél róla, hogy annak teurgiában betöltött központi szerepét sugallja. Például: Iamblikhosz: De Mysteriis. 5.10, 211.3–6 és 5.26, 239.6–13. Iamblikhosz és a philia kapcsán további észrevételek Shawnál: Theurgy and the Soul (elérhetőség fentebb). Iamblikhosz philiája ugyancsak közelít a teurgikus Erószhoz, aki egy összekapcsoló erő volt. Ennek kapcsán lásd Majercik: The Chaldean Oracles. 14–16. o.

[49] Káldeus Orákulumok. 3, 37. fr.

[50] Platón és a fény kapcsán lásd például: Az állam. 7, 541a ff. Ezt a nem teurgikus platonisták, például Plótinosz is átvették: Enneads. 1.1.4.12–18, 1.7.1.19–29, stb.

[51] A fény teurgiában való központi szerepe kapcsán lásd legújabban: Bergemann: Kraftmetaphysik und Mysterienkult.

Írta: Sarah Iles Johnston

Fordította: A Mágus

Első rész: Bevezető

Második rész: A teurgia története röviden

Negyedik rész: Teurgikus rítusok – Az iyngek

Ötödik rész: Teurgikus rítusok – Phôtagôgia

Hatodik rész: Teurgikus rítusok – A fény belélegzése

Hetedik rész: Teurgikus rítusok – Telestikê

Nyolcadik rész: Teurgikus rítusok – Anagôgê

Forrás: Magic and Theurgy. In David Frankfurter (szerk.): Guide to the Study of Ancient Magic. Boston, 2019, Brill, 694–719. o.