Tökéletes monoteisták: A Sátán három védelmezője

A három leghíresebb szúfi közül, akik védték Iblis-t, kettőt ki is végeztek eretnekség vádjával. Még ma is széles körben méltatják őket azok körében, akik a szúfizmust tekintik az igazi iszlámnak: egy elvakult, puritán reakció mártírjainak tartják őket.

Az első és legjobban ismert Husajn ibn Manszúr al-Halládzs volt, akit 922-ben végezték ki Bagdadban. The Tawasin [7] című könyvében ezt a történetet meséli el:

Sayedina Musa (Mózes) Iblis-szel találkozott a Sínai hegy lejtőjén és e szavakat intézte hozzá: „Ó Iblis, mi tartott vissza a leborulástól?” Ő ezt válaszolta: „A Szeretett Egyedülinek tett kijelentésem tartott vissza, mivel ha megalázkodtam volna, olyanná lettem volna mint te, mert egyszer szólíttattál fel, hogy »nézd a hegyet« és te nézted. Ami engem illet, ezerszer szólíttattam fel, hogy boruljak le Ádám előtt, de nem alázkodtam meg, mert megmaradtam Kijelentésem Szándékánál.”

Mózes azt felelte: „Megszegtél egy parancsot?” Iblis azt válaszolta: „Egy próba volt. Nem parancs.”

Mózes ezt kérdezte: „Bűntelenül? De az arcod elváltozott.” Iblis így felelt: „Ó Mózes, ez csupán a látszat kétértelműsége, azonban a spirituális állapot nem támaszkodik erre és nem változik. A tudás igaz marad, éppúgy, mint kezdetben, és nem változik még akkor sem, ha az individuum igen.”

Mózes ezt kérdezte: „Emlékszel Reá most?” Iblis: „Ó, Mózes, a tiszta elmének nincs szüksége emlékre – általa emlékeznek meg énrólam és Őróla is. Az Ő emlékezete az enyém és az én emlékezetem az Övé. Amikor magunkra emlékezünk, hogyan lennénk mi ketten mások, mint egyek? A szolgálatom most tisztább, az időm kellemesebben telik, az emlékezetem dicsőségesebb, mert a mennyekben jó szerencsémért szolgáltam, most viszont Önmagáért szolgálom Őt.”

Iblis egy ábrázolása

Halládzs felmenti Iblist Isten előtti büszkesége miatt, mondván:

Egyetlen közös pillantás is elég lenne arra, hogy büszkévé és gőgössé tegyen, de én ismertelek téged a Végtelen Idő előttről. „Jobb vagyok nála”, mert régebb óta szolgáltalak. A lények két fajtája közt nincs olyan, aki jobban ismerne Téged, mint én! A Te szándékod bennem volt, az én szándékom pedig Benned, és mindkettő megelőzte Ádámot.

Al-Haládzs azt mondta: „Sokféle teória létezik Azazel (a bukása előtti Iblis) spirituális helyzetéről. Az egyik szerint megbízták egy küldetéssel a mennyben és egy másikkal a földön. A mennyben az angyaloknak szónokolt, megmutatván nekik, miként munkálkodjanak megfelelően, az embereknek és dzsinneknek pedig úgy szónokolt, hogy megmutatta a bűnös cselekedeteket.”

„Mert vannak olyanok, akik valamit csak annak ellentéte által képesek felismerni, ahogy a finom fehér selyemnél, amit csak akkor lehet összefonni, ha mögötte fekete szövet van. Így az Angyal mutathat jó cselekedeteket és mondhatja szimbolikusan: »Ha ezeket teszitek, jutalmat kaptok.« Ám aki nem ismerte korábban a rosszat, képtelen felismerni a jót.”

Halládzs itt a komplementaritás alapelvét vagy a coincidentia oppositorumot [az ellentétek egybeesése (a ford.)] magyarázza; mint a jin–jang korongon, ahol fekete és fehér összeölelkeznek, egy-egy szikrányit úgy tartalmaznak egymásból, hogy azt magukba zárják. Egy rátekintésben Isten minden és Iblis semmi; mégsem lehet felismerni Istent a Szeretettként szerető nélkül, sőt még egy elválasztottságra ítéltetett tragikus szerető nélkül sem. A tragédia maga a Sátán büszkesége.

Halládzs még messzebbre ment. Azt állította, hogy Iblis és a Fáraó (a leggonoszabb embernek tartották, mert isteni rangra formált jogot) a spirituális önzetlenség tökéletes bajnokai. „A társam Iblis, a tanítóm a Fáraó. Iblist tűzzel fenyegették, és nem vonta vissza állítását. A Fáraó belefulladt a Vörös-tengerbe anélkül, hogy visszavonta volna állítását, vagy elfogadott volna egy közbenjárót.” Maga Halládzs is tett egy botrányos kijelentést: „Ha nem ismeritek őt, ismerjétek fel jeleit. Én vagyok a jele (tajalli), én vagyok az Igazság! Ez azért van, mert nem hagytam abba megvalósítani az Igazságot!” És mint Iblis és a Fáraó, Halládzs tartotta magát állításához és büszkeségéhez, bár keresztre feszítették és megcsonkították érte.

A megfeszített al-Halládzs

A Sátánt védelmező második sejk, Ahmad al-Ghazzali, elkerülte a kivégzést (a megvetettséget nem) misztikus nyelvezetének tömörsége és befolyásos testvérének, a híresen kifogástalan ortodox szúfi, Imam al-Ghazzali-nak közbenjárása révén. Ahmad al-Ghazzali számtalan pontban visszhangozta Halládzsot, azt mondva például: „aki nem tanult az isteni Egységhez való odaadást Iblistől, nem hívő,” és „Bár a Sátán átkozott volt és megalázott, mégis a hívek eszményképe az önfeláldozást illetően.” [8]

Ahmad Ghazzali avatta be és tanította a sorban következő harmadik, a legkevésbé ismert, de talán a legbrilliánsabb sejkünket, Ayn al-Qozat Hamadani-t. Bagdadban börtönözték be és a szülővárosában Hamadan-ban (Észak-Nyugat Iránban) végezték ki 1131-ben, 33. életévében. [9]  Ayn al-Qozat említi:

Tedd félre a „féltékeny szeretetet”, ó kedves barátom! Nem tudod, hogy eme megdühödött szeretőt, akit „Iblisnek” nevezel e világon, hogyan nevezték az isteni szférában? Ha ismernéd nevét, hitetlennek tartanád magad a nevén szólítván őt. Vigyázz mit hallasz! Az az őrült szerette Istent. Tudod-e miből állt a szerető kedvesség próbatétele? Egyrészről a harag és a nyomorúság, másrészről a vád és a megaláztatás próbatételéből, és ő elfogadta. Akkor e próbák bebizonyították, hogy szeretete igaz. Fogalmad sincs róla, miről beszélek! A szeretetben kell, hogy legyen visszautasítás és elfogadás is, így a szerető éretté válhat a Szeretett kegyelme és haragja által, ha nem, éretlen marad és eredménytelen.

Nem mindenki tud a mélyére hatolni annak, hogy Iblis és Mohamed egyként igényt tartanak arra, hogy az ösvényen vezessék az embert. Iblis az Istentől elvezető úton terel, amíg Mohamed az Isten felé vezető úton. Isten a mennyek kapuja őrzőjének jelölte ki Iblist, mondván neki: „Kedvesem, féltékeny szereteteddel, melyet irántam táplálsz, ne engedj idegeneket közeledni felém.”

Ayn al-Qozat utal arra, hogy a megkülönböztető szeretet, bizonyos rátekintésben, fölötte áll az egyesítő szeretnek, mert az első egy dinamikus állapot, az utóbbi viszont statikus. Iblis nem csak az Elkülönültek eszményképe, ő is hozza létre ezen állapotot az emberi hívekben – és bár néhányan ezt „rosszként” élik át, a szúfi tudja, hogy ez szükséges, sőt jó.

Az iszlám hitvallás szerint: „Nincs Isten (la ilaha) Istenen kívül (illa'Llah).” Ayn al-Qozat magyarázata szerint a gyarló ember soha nem jut túl a puszta tagadáson, a la-n (a nemen), más szóval sosem nyer bebocsátást az illa'Llah benső szentélyébe. E benső királyság őrzője vagy kincstárnoka nem más, mint Iblis. Ayn al-Qozat Iblis kincstárnokságát két erőteljes képpel szimbolizálva adja sajátos hozzájárulását az iszlámban fellelhető sátán-megközelítésekhez: a fekete fényen és a Szeretett sötét hajfonatán keresztül.

A „fekete fény” újfent utal az ellentétek egybeesésére (coincidentia oppositorum), amely igencsak rokon a nyugati misztikusok és alkimisták „éjféli nap” kifejezésével. A „hajfonatok” pedig, melyek néha elrejtik, máskor felfedik a Szeretett arcát a hindu Májára, a világ szépségére utalnak. Májá egyaránt képes átkozott illúzióval vagy áldó kegyelemmel szolgálni az embernek, emellett feledésre csábít, de éppúgy emlékezésre is. Ayn al-Qozat szerint:

Tudod-e mit jelent a Szeretett „orcája” és „szeplője”? Nem magyarázták el neked a Trón feletti fekete fényt? Ez Iblis fénye, mely hasonló Isten hajfonatához; az Isteni Fénnyel összehasonlítva ez sötétség, de ugyanúgy fény is.

Nem kérdés, hogy aki (ahogy Iblis) látta a Szeretett „hajtincsét, szeplőjét, hajfonatát és szemöldökét”, az, mint Halládzs, ki fogja jelenteni: „Én vagyok Isten.”

Az emberek csak Iblis nevéről hallottak és nem tudják, akkora büszkeséggel bírt a szeretetben, hogy nem ismert el senki mást. Tudod miért ily büszke? Mert Iblis fénye (hajfonatok) közel vannak az orcához és a szeplőkhöz (Mohamed fénye). Lehet-e az arc és a szeplő valaha is teljes a hajfonatok, szemöldök és szőr nélkül? Istenemre, nem lehetnek!

Ha nem hiszel ebben, halld Isten szavát: „Istennek legyen hála, aki megteremtette a mennyet, a földet, létrehozta a sötétséget s a fényt.” (VI:1) Hogyan lehet a fekete teljes fehér nélkül és miként a fehér fekete nélkül? Nem lehet. Az Isteni Bölcsesség így rendelte el. [10]

Fordította: Sıfır

Forrás: Peter Lamborn Wilson: Iblis, the Black Light. Satanism In Islam. In Sacred Drift: Essays on the Margins of Islam. San Francisco, 1993, City Lights Books, 83–94. o.

1. RÉSZ

3. RÉSZ

JEGYZETEK

[7] The Tawasin of Mansur al-Hallaj. Berkeley és London, 1974, Diwan Press. Ford: Aisha at-Tarjumana.

[8] Az ördöggel foglalkozó szúfi anyagok bámulatos gyűjteménye található a kortárs perzsa szúfi mester, Dr. Javad Nurbakhsh szellemes címmel bíró könyvében: The Great Satan “Eblis”. London, Khaniqah-i Nimatullahi. Lásd még: Ahmad Ghazzali: Sawanih: Inspirations from the World of Pure Spirits. London: KPI, 1986. Ford: N. Pourjavady. Ez egy roppant hatásos mű a perzsa „Szeretet Iskolájától.”

[9] Lásd: A Sufi Martyr-t, Hamadani börtönben írt védőbeszédét, A. J. Arberry fordításában (London, 1969, Allen & Unwin), amely tartalmaz pár „sátánista” függeléket más művekből. Lásd még Nurbakhsh átfogó válogatását (i. m.), ezeken kívül lásd még a Satan's Tragedy and Redemption: Iblis in Sufi Psychology Peter J. Awn-tól (Leiden, 1982, E. J. Brill), főként a szúfi szerzőktől származó számos idézet miatt. N. Pourjavady és nálam található pár négysoros vers Hamadani kiváló alkotásai közül a Drunken Universe: An Anthology of Persian Sufi Poetry című kötetünkben (Grand Rapids, Mich. 1987, Phanes Press); ahogy tudom, ennél több nem található angol nyelven.

[10] Hamadani, i. m.