Mivel egy kellően mély mágikus atmoszféra megteremtéséhez nem elég néhány érdekes gondolat elolvasása, a törekvőnek más területeken is érdemes lépéseket tennie a szóban forgó hangulat és létminőség megidézéséhez és fenntartásához. Ide sorolhatjuk az öltözködést, a különféle, archaicitásra emlékeztető tárgyak, helyszínek és épületek jelenlétét, a rituális életet, valamint bizonyos regények olvasását és filmek megtekintését. Utóbbiak még abban az esetben is hasznosak lehetnek, ha a történet nem hordozza azt a mélységet, amit mi magunk egy mágikus témájú műtől elvárnánk, mivel olyan képzeletvilágot tárhatnak elénk, amik lehetőséget adnak bizonyos, alvó állapotban leledző szellemi késztetések életre keltéséhez.

A film gyakorlatilag – kissé parafrazálva Simon mágus és Szent Péter eredeti történetét – arról a két, egymáshoz látszólag hasonló, ám éppenséggel egymás ellentét képező embertípusnak és azok harcának bemutatásáról szól, akikről többek közt a nagy mágus, Eliphas Lévi is ír. A valódi mágikus képességekkel bíró, szellemi utat járó ember és a közönséges varázsló, bűvész és illuzionista közti „rivalizálásról” van szó. Utóbbi szót okkal teszem idézőjelbe, mert a rivalizálás a filmben igazából csak ama szereplő részéről áll fenn, aki leginkább kifelé él, „mágiáját” pedig kizárólag az emberek lenyűgözésére és saját személyének dicsőítésére használja. Simon ezzel szemben a trükköket a kisujjából kirázza, a földi–emberi megmérettetések már nem kihívások a számára, emiatt semmilyen evilági versengés nem tudja lázba hozni. Képességeivel tisztában lévő és azokat teljes uralommal használó törekvő lévén, befelé él, nem foglalkozik a rajongókkal, sem az átlagember kicsinyes és unalmas problémáival. Idegen a hétköznapi világ számára, de azzal nem is próbál vegyülni, helyette egy olyan társat keres, akit nemcsak külsőleg nyűgöz le (mint okkult képességeivel a legtöbbeket), hanem a benső, lényegi összhangot is megtalálja.

Habár a film eme olvasata egészen mély, a magyar rendező nő nem igyekszik témáját mértéken felül komolyan venni. Az alkotásban egy visszafogott humor viszi a prímet, és még a nagy ellenpélda, Péter is, egy nemes fensőbbséggel és egy jó arányú öniróniával veszi tudomásul vesztes pozícióját, mintha csak tudná, hogy adott – Simonhoz képest meglehetősen hitvány – létbeli pozíciója csupán szükségszerűen eljátszandó szerep, amivel végső soron ő maga sem azonos. Könnyeden, már-már gyermekien meséli el a zord és szellemtelen világban felbukkanó kívülálló történetét, aki egyéni vágyaitól megszabadulva, világi érdemeit félredobva törekszik a szellemi cél felé.

Ha a végső kérdések megoldásához nem is vezet el, kiváló anyagként szolgál a mágikus atmoszféra életben tartásához.

A Mágus

Sajnos a youtube-on megtalálható verzió a francia nyelvű jeleneteknél nem tartalmaz magyar feliratot, ezért érdemes letöltött verzióban, külön feliratot hozzá rendelve megnézni