Létezik egy közbeszédben vírusként terjedő frappánsnak tűnő, de alaposabban megvizsgálva rettentően silány gondolat, amit időről időre visszahallok: „csodának azt nevezzük, amire a tudomány még nem talált magyarázatot”. Ez a hitetlenek szavajárása, azoké, akik túl gyávák hinni olyan dolgokban, amik meghaladják közönséges hétköznapi tapasztalataik valóságát. A hitványak okoskodása, akik ekképp nyugtatják magukat olyan jelenségeket illetően, amit nem értenek. A transzhumanista utópia túlbuzgó hívei ezt némiképp derűlátóbban fogalmazzák meg. Szerintük arról van szó, hogy a modern tudomány exponenciális fejlődésével egyre vékonyabb határvonal húzódik az úgynevezett mágia birodalma és a modern tudomány világa között. Vagyis mindaz, amit mágiának gondolunk, amit mindeddig hiú reményként magunk előtt görgettünk, mindaz, ami eddig nem volt más, mint a buta ősember és a sötét középkor lakóinak gyermeteg próbálkozása a fizika törvényeinek legyőzésére, most éppen a tudomány révén, mindenekelőtt a technikai fejlődés révén lesz elérhető. 

Nem lehet elégszer elismételni, hogy a modern tudomány és a theurgikus mágia közt ég és föld a különbség. De még a modern tudomány és a démonomágia sem ugyanaz (a démonomágia esetén az elsőleges cél már nem a metafizikai állapotok megvalósítása, hanem a természeti erők, elemek, entitások uralása). A „tudomány” kifejezéshez szükséges hozzátennünk a „modern” jelzőt, mert maga a mágia is, legyen szó annak akár magasabb, akár alacsonyabb értelemben vett formájáról, bizonyos szempontból tudománynak tekinthető, hiszen megvannak a maga jól bevált eszközei és módszerei. A modern tudománynak és a modern technikai eszközöknek ennek ellenére valóban sokkal több köze van a mágiához, a varázsláshoz, mint azt általánosan vélik. Ám itt vagy tudatlanságból vagy szándékos félrevezetésből két hibát szoktak elkövetni.

Az egyik hiba az az állítás, hogy a modern tudomány által az ember valódi képességekre tesz szert. Pedig ez a fajta „mágia” csupán külsőleges hatalmat ad. Az embernek a modern technikai eszközökön keresztül tényleges mágikus hatalma nem lesz. Az ember eszközöket kap, de ennek semmi köze ahhoz a valódi, önerőből megvalósított hatalomhoz, amit a nagy mágusok vagy akár az egyszerűbb varázslók is birtokoltak a természet erői felett, pláne nincs köze a metafizikai értelemben vett felszabaduláshoz, ami a mágia legmagasabb fokát jelenti. Épp ellenkezőleg. A legtöbb technikai produktum valójában elszakít bennünket mind a természettől (urbanizáció, okos városok), mind saját magunktól (okostelefon, virtuális valóság, agyi implantátumok). Az ember a techinkai eszközök révén megspórolja magának a mágikus képességek megszerzéséhez szükséges erőfeszítést, mi több, szép fokozatosan átengedi az uralmat saját teste, végül pedig elméje felett is. Az éleslátók számára nem titok például, hogy az úgynevezett mesterséges intelligenciát éppen azért hozták létre, hogy helyettünk döntsön, érezzen, gondolkozzon. A modern technikai eszközök jelenléte és az emberrel való egyre szorosabb összekapcsolódása éppen a soha nem látott méreteket öltő mágikus hatalomvesztés jele. Nem emelkedésről van tehát szó, nem felszabadulásról vagy kiteljesedésről, hanem a mágikus uralmától teljesen megfosztott egyén szánalmas pótlékáról.

A másik hiba, amit elkövetnek, hogy a modern technikai eszközöket tekintik a mágikus kibontakozás egyedüli lehetőségének. A halhatatlanságot (a tudat robottestbe átültetése), a mindenütt jelenlevőséget (virtuális találkozások), a mindentudást (internet, Google), a körülöttünk lévő valóság manipulálását (kiterjesztett valóság) csakis technikai úton tudják elképzelni. Mintha nem is létezne semmilyen mágia a „tudomány mágiáján” kívül. Már önmagában ez a hozzáállás is árulkodó a tekintetben, hogy itt teljesen más célokról van szó, mint az eredeti, hagyományos mágia esetében – hiszen ez a hozzáállás tagadja a hagyományos mágia érvényét, vagy pontosabban szólva, egyedül a modern tudomány leple alatti megjelenést tekinti érvényesnek. Ugyanis ha a modern tudomány célja összeegyeztethető lenne a hagyományos mágiáéval, nem kellene elhallgatnia annak létét, vagy azt, hogy az önállóan, a modern tudománytól függetlenül is működőképes.

Valóban mágikus jelenségnek hat a telefon, az internet, a kamera, a tévé, a virtuális valóság. Az embernek az az érzése, hogy minden tudományos magyarázaton túl kell lennie a háttérben valami varázslatnak, amitől működik az egész. Nem tévednek azok, akik mágiát fedeznek fel e jelenségekben. (Tudomásom szerint Tesla rengeteg találmánya és számítása szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy hindu spirituális tanítókkal állt kapcsolatban.) Amit elfelejtenek, hogy mindez a legsötétebb fekete mágia, ami elgondolható. Éspedig a fent említett okokból, vagyis egyfelől külsőlegessége, emberre rátelepedő, rajta hatalmat gyakorló, az ember még meglévő képességeit is elsorvasztó jellege, másfelől kizárólagossága, a hagyományos utakat tagadó vagy azokat félremagyarázó volta miatt.

A mágia egyik kulcsszava a szabadság. De vajon miféle mágia az, ahol ez a tényező az, ami leginkább hiányzik?

A Mágus