Azonban ha mágusok szeretnénk lenni, és a szellemeknek akarunk parancsolni, nem elég – mint ahogy egyesek gondolják –, hogy a kezünkben van a varázspálca. (...) Ahhoz, hogy parancsolni tudjunk nekik, igen tisztának kell lennünk, illetve nagyon erős akarattal és önuralommal kell rendelkeznünk. (...) Meg kell értenünk, hogy a valódi varázspálca nem pusztán csak egy bot, hanem egy élő belső kapcsolat, amelyet az ember először a fenti és a lenti világ között tudott létrehozni. Az igazi mágusnak önmagán belül kell hordania a Földet a Mennyekkel összekötő kis pálcát.
*
Amikor Jézus így imádkozott, „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, akkor létrehozta a kapcsolatot a lent és a fent között, azt a kapcsolatot, amelyet a varázspálca szimbolizál. Ezzel azt mondta, hogy minden embernek megvan a maga mágikus szerepe, amelyet be kell töltenie: le kell hoznia fentről a tisztaságot, a fényt és a harmóniát, hogy a Föld a Mennyeket tükrözze, és hogy az Isteni Lét szent ereklyetartójává váljon.
*
A varázspálca tehát egy olyan csatlakozó, amelyet legelőször is a Mennyországgal kapcsolunk össze. Ám jó, ha tudjuk, hogy több varázspálca is van bennünk. Úgy bizony, mindegyik síkon van egy: az atma (Felsőrendű Önvaló) síkján a varázspálca a szellemünket Isten szellemével kapcsolja össze; a buddhi síkján a lelkünket kapcsolja össze az univerzális lélekkel; a mentális síkon az intellektust kapcsolja össze a kozmikus intelligenciával; az asztrálsíkon a szívünket köti össze a kötetlen szeretettel; végül pedig a fizikai síkon létezik az a kis bot, amit varázspálcának hívunk. És ott van még a kezünk is. Igen, a kezünk is egy varázspálca. Azt lehet mondani, hogy a varázspálca nem más, mint a kezünk meghosszabbítása. Ha nincsen pálcánk, felemelhetjük a karunkat – ez lesz a pálcánk – és kimondhatunk néhány szót. Ekkor, ha elég tiszták, fényesek vagyunk a Mennyekkel, a természet erői meg fognak érteni bennünket, engedelmeskednek nekünk, meghallgatnak, és teljesítik a kérésünket.
*
Az igazi varázspálca valójában maga az ember, aki olyan, mint egy közvetítő a Föld és a Mennyek között. Ezért kell az embernek mindig kapcsolatban lennie a Mennyekkel, hogy a Földön jótékonyan tudjon cselekedni. Az igazi Beavatottaknak nincsen varázspálcájuk, mert ők maguk a varázspálcák.
Omraam Mikhael Aivanhov: Az isteni mágia könyve. Budapest, 2013, Szenzár, 28–31. o.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.