A mágiát minimális és alacsony – de nem lebecsülendő – fokon az ember már akkor tapasztalja, ha gondolkozik. A gondolkozásnak ugyanis van egy mágikus természete. A gondolkozás révén megteremtett gondolatok mágikusan felfogható produktumok. Még nincs igazi uralom ezekben a folyamatokban, de valami megkezdődhet. Valamilyen analógia feltétlenül tapasztalható, és az analógiának valóságos alapja van. Az imaginációnál, a képzeletnél is lehetne ilyet tapasztalni, csak a képzeleti világ nagyrészt nem autonóm, hanem valamilyen erők által sugalmazott. Ott az autonómia sokkal kevésbé áll fenn, noha sokkal színesebb és változatosabb világ jelenik meg a képzeletben, főleg a spontán képzeletben, mint az akaratlagos képzeletben és a gondolkozásban. Ennek ellenére a gondolkozás mindenképpen autonómabb cselekvés minden más cselekvésnél. Nem ez a legerősebb tudatfunkció, de ez a legközvetlenebb, ezzel van a legbensőségesebb kapcsolatom. A képzeletet, képzeteket tőlem különböző, kvázi idegen erők bocsájtják belém. A mágiával kapcsolatos legelemibb tapasztalást a gondolkozásban lehet megtalálni. Másodlagos a gondolkozás témája, most mint folyamatot, funkciót vizsgáljuk. A gondolkozásban – mint benső akcióban – fellelhetők a mágiának bizonyos alapvonásai. Ez nem azt jelenti, hogy a gondolkozás mint olyan egy mágikus cselekmény, de van benne valami, ami ténylegesen mágikus, és ilyen értelemben a gondolkozás hátterében jelen van a mágikusság.

László András „Mágia és megvalósítás” című előadásának (Debrecen, 2008.07.16.) részlete.