Holnap reggelre egy nagyon rövid és egyszerű, mégis sokatmondó gyakorlatot, vagy ha úgy tetszik, kísérletet javaslok neked. Amikor felkelsz, mielőtt a reggeli rutint elkezdenéd, nézz ki az ablakon pár másodperc erejére. Utána csukd be a szemeidet, és takard el őket a tenyereddel, oly módon, hogy ne szűrődjön be semmilyen külső fény. Mint ahogy azt már eddigi élményeidnek köszönhetően megszokhattad, ilyenkor, amikor szemeidet túl erős vagy hirtelen fény éri, és utána becsukod őket, továbbra is látod a fényforrást, illetve azon tárgyak körvonalait, amelyekről visszaverődött ez a fény. Nos, e gyakorlat révén, ha adsz egy kis időt, nagyjából 10–15 másodpercet e tapasztalat kibontakozásának – csukott és eltakart szemekkel –, annak leszel tanúja, hogy nemcsak a tárgyak körvonalainak foszlányszerű bevillanásait észleled, hanem

egyre inkább kezd kirajzolódni az a táj is, amit az ablakon kinézve láttál.

Olyannyira élesen jelenik meg ez a kép, mintha az eredetit látnád, csak most csukott szemmel, mint ahogy az álmokat is látod (azért reggel javasolt a szóban forgó kísérlet, mert a szemeid a külső ingerekre ilyenkor a legérzékenyebbek, és így lehet legjobban elérni a kívánt hatást). Az egyetlen különbség, hogy a színek fakóbbak. De egyébként minden teljesen úgy látható e benső képen, ahogy azt külsőleg is láttad pár pillanattal korábban.

A jelenség ahhoz hasonlatos, ahogyan egy fénykép készül.

Ha a klasszikus fénykép létrejöttét nézzük, akkor az úgy megy végbe, hogy egy sötét doboz apró lyukán beszűrődik a fény, amely rárajzolja az érzékeny papírra a gép elé táruló látványt. A kép előhívásához idő kell és sötét, ahogy ennél az egyszerű gyakorlatnál is. A fénykép, amit a szemed létrehoz, azonban magától jön létre, mindenféle külső eszköz segítsége nélkül. Hamar el is illan, de bőven van időd részleteiben megvizsgálni.

De mégis mi a haszna mindennek?

Rávilágíthat számodra a valóság tudati természetére.

A gyakorlat révén 5–10 másodperc erejére meg fog mutatkozni egy kép, de ezt a képet mégsem a szemeiddel, hanem, mondjuk úgy, a tudatoddal fogod látni. A kép minden részletében reálisnak mutatkozik, de mégis tudod, hogy az nem a szó szerint vett külvilág, hiszen a szemeid csukva vannak. Egy álomképet látsz az ébrenlétben. Csukott szemmel látsz. Egy illuzóriusan valós vagy valóságosan illuzórius képet.

A gyakorlat lényege, hogy hozzásegítsen a következő felismeréshez:

az úgynevezett külvilág is pontosan egy olyasfajta jelenség, amit itt tapasztalsz.

Tudati jelenség, káprázat, illúzió, fénykép. Van, létezik, valósággal bír, de nem társul hozzá az a merevség és tömörség, amit közönségesen és öntudatlanul hozzákötsz. E gyakorlat segíthet abban, hogy megértsd az élet, a világ tudattermészetét, és megtanulj eloldódni a hozzá való ragaszkodástól.

A Mágus