Mint korábban írtam, nem érdemes a mágiát pusztán úgy elgondolni, hogy egyszer csak megjelenik egy nagy akaratú személy, aki igába hajtja az egész világot. A metafizikai uralom teljesen más természetű, mint amit az ember általában az uralomról elképzel. Itt elsősorban önuralomról van szó, amely szoros összefüggésben van az abszolút önismerettel és önazonossággal. Azért úr a mágus, mert végtelenül önmaga, és mert ő minden, átélésszerűen ő maga a mindenség. Ezt szem előtt tartva javaslom a mágia uralmi vonatkozásait kezelni.

[A] mágia isteni bölcsesség, és a mágus, aki elérte, többé nem tartozik a szenvedések és az illúziók eme világához, és mindaddig, amíg a legmagasabb arkánum okaiból fakadóan az emberi lét rögös útját járja, csak a fizikai teste tartozik a Földhöz; énje, intelligens individualitása a magasztos igazságnak abban az egében él, amelyre Dante és korának újplatonikusai a fény szimbolikájával utaltak, miközben arra készültek, arra vágytak és vártak, hogy Istenné váljanak.

*

A mágia a létező bölcsessége és tanítása, a teremtett dolgok törvényeinek összessége, maga is egy teremtési folyamat az igazság és a természet rendjében, valamennyi klasszikus vallás kulcsa.

A szerzetes és a mágia tanulmányozója is mindketten az isteni világ megismerésére törekszenek, az előbbi passzívan, a vallásos előírások gyakorlatba ültetésével, az utóbbi aktívan, megkísérelvén rávenni az emberi természetet, hogy belépjen a láthatatlan világba, hogy felfedezze törvényeit, és azok urává váljék az isteni erők meghódításához.

A szerzetes szentté válhat.

A mágia tanulmányozójának mágussá kell válnia vagy el kell tűnnie.

A szentség a beavatott erénye, de nem a végcél. A Mágus célja az isteni teljesség, és annak emberfeletti képességei.

A szent elnyerheti a kegyelmet, a Mágusnak isteni művet kell beteljesítenie.

Az előbbinek nincs szüksége a tudományra, az utóbbi nem lehet meg a tudomány nélkül.

Egy jámbor szerzetes hosszú, nélkülözésben ls imádságokkal töltött élet után a Feszület stigmáinak dicsőségét nyeri el; egy tudósnak tudnia kell a stigmák értelmét és okát.

A szent nem vágyik semmire, Isten kegyelmének fizetségén él, és ezt használja: betegeket gyógyít, megjövendöl egy örömöt, a segítségére siet egy szerencsétlen esemény elszenvedőjének, amikor az a legkevésbé várja.

A Mágusnak képessége szerint akkor kell adnia és cselekednie, amikor akar, és amikor szüksége van rá, hogy használja tudását, erejét és azokat az erőket, amelyekkel rendelkezni képes.

A szentséget el lehet nyerni, a mágiát meg kell hódítani.

Giuliano Kremmerz: Bevezetés a hermetika tudományába. Budapest, 2015, Persica, 22; 30. o.