E rövid írás először 1910-ben jelent meg a La Gnose-ben. Tradicionális körökben ismeretes, hogy Guénon egy ideig több szabadkőműves szervezet tagja is volt, amik ráadásul egymást kölcsönösen kizárták, mi több, szabadkőművesként olyan folyóiratba is írt, ami szabadkőművesség ellenes volt. Guénon látta a modern szabadkőművességben megjelenő deviációkat, mindazonáltal eredeti formáját tekintve hiteles tradíciónak tartotta, és egy időben maga is kísérletet tett arra, hogy a szabadkőművességet visszafordítsa önnön originalitásába. Most közölt cikke ez utóbbi megközelítés fényében született. (A szerk.)

Sokszor írtak már a szabadkőműves regularitásról, oly sok különböző vagy egyenesen ellentmondásos definíciót adva, amik annyira távol állnak a megoldástól, hogy a probléma talán csak tovább bonyolódott. A kérdést úgy tűnik rosszul vázolták fel, mert a regularitás tekintetében pusztán történelmi szempontból indultak ki, egy többé-kevésbé távoli korból eredő autoritás megszakítatlan átadásának valós vagy feltételezett bizonyítékaiból. Természetesen el kell ismernünk, hogy egy ilyesfajta megközelítés alapján az irregularitás egy fokát könnyen fellelhetjük minden ma gyakorolt rítus gyökereinél, de úgy gondoljuk, ez egy kevésbé érdekes szempont, mint azt egyesek különféle okokból képzelni szeretnék, mivel meglátásunk szerint a valódi regularitás lényegi velejárója a szabadkőműves ortodoxiának. Mindenekelőtt eme ortodoxia magában foglalja a tradíció hűséges követését, a szimbólumok és rituális formák – amelyek kifejezik, és amelyekbe mintegy beburkolózik – gondos megőrzését, ezek mellett a modern újító ostorcsapásokkal szembeni ellenállást. Szándékosan használtuk a modernizmus szót egy tendencia jelölésére – ami nagyon is elterjedt úgy a szabadkőművességen belül, mint mindenhol máshol –, amit egy téves kriticizmus, a szimbolizmus elutasítása, emellett minden ezoterikus és tradicionális tudománnyal összefüggő tényező tagadása jellemez.

Azonban nem akarjuk azt mondani, ahhoz, hogy a szabadkőművesség ortodox maradhasson egy korlátolt formalizmusba kellene zárnia magát, vagy azt, hogy a rítusnak valami teljesen változhatatlannak kellene lennie, amihez szentségtörés nélkül semmit sem lehetne hozzátenni vagy elvenni; ez a dogmatizmus egy olyan bizonyítéka lenne, ami idegen, mi több, ellentétes a szabadkőművesség szellemével. A tradíció semmi esetre sem zárja ki a kibontakozást vagy haladást; a rítusoknak ezért lehet és kell is módosulniuk, ahányszor csak szükséges, abból a célból, hogy alkalmazkodjanak az idő és a tér megváltozott feltételeihez, de természetesen csak addig a pontig, amíg eme módosulások nem érintenek semmilyen lényeges pontot. A rítus részleteit illető kis változtatások arra szolgáltak, hogy az adott beavatási tanítás ne torzuljon, és a rítusok sokféleségében ne legyen jelen komoly akadály – sőt, a változtatások bizonyos előnyökkel is járhattak –, bármilyen szerencsétlen módon is valósult ez meg az esetek döntő többségében, ürügyként szolgálva a rivális rendek széthúzására, ezáltal kompromittálva az egyetemes szabadkőművesség egységét, ami noha idealitás – ha úgy tetszik –, mindazonáltal nem kevésbé valós.

Különösen sajnálatos, hogy oly sok szabadkőművesnél mutatkozik a szimbolizmus és ezoterikus interpretációjának teljes elutasítása, emellett elhagyják iniciatikus stúdiumaikat, ami nélkül a ritualitás nem lesz több, mint értelmétől megfosztott ceremóniák gyűjteménye, akárcsak az exoterikus vallásokban. Eszerint ma az elutasítás teljesen megbocsájthatatlan eseteiről beszélhetünk, főként Franciaországban és Olaszországban; példaként hozhatunk mestereket, akik beszüntették kötényeik viselését, amely valójában az igazi szabadkőműves viselet, a kötél csupán annak dísze, ahogy T.·. Ill.·. F.·. Dr. Blatin [1] nem rég egy tanulmányában oly jól megmutatta ezt, amelynek még mindig ismerősen kellene csengenie az FF.·. fejekben. [2] Még ennél is súlyosabb a beavatási próbatételek hiánya vagy túlegyszerűsítése, amit tulajdonképpen jelentéktelen formulák recitálásával helyettesítenek. E vonatkozásban nem tehetünk többet, minthogy felelevenítjük az alábbi sorokat, amelyek egyúttal a szimbolizmus megfelelő definíciójával is szolgálnak:

A szabadkőműves szimbolizmus egy transzcendens vagy absztrakt rend filozófiai összegzésének praktikus formája. A szabadkőműves szimbólumok által képviselt eszmék egyáltalán nem vezethetnek dogmatikus tanításokhoz; kilépnek a beszélt nyelv konkrét formulái közül és szavakra nem fordíthatók le. Ezek, ahogy a leghelyesebben mondhatnánk, a profán kíváncsiság elől elrejtett misztériumok. Igazságok, amelyeket az elme csak megfontolt előkészítés után képes felfogni. A misztériumok megértésének ezen előkészítése jelképes módon a szabadkőműves beavatásokban zajlik le, méghozzá a rend három fokozatának próbatételei által. Ellentétben egyesek vélekedésével, ezen próbáknak a legkevésbé sem volt szándékában az új jelölt morális vagy bátorságával kapcsolatos kvalitásait vizsgálni; egy tanítást mutatnak fel, amelyet a gondolkodónak fel kell ismernie, majd a beavatási hivatás során el kell mélyednie rajta. [3]

Ebből látható lesz, hogy a szabadkőműves ortodoxia – miként meghatároztuk –, teljes és harmonikus egészként, maradéktalanul kapcsolódik saját szimbolizmusához, és nem ilyen vagy olyan partikuláris szimbólumhoz, vagy még kevésbé egy A.·. L.·. G.·. D.·. G.·. A.·. D.·. L’U.·.-féle [4] formulához, amit egyesek a reguláris szabadkőművesség megkülönböztető jegyévé kívánnak tenni, mintha ez önmagában szükséges és elégséges feltételt jelentene; és csakugyan, ennek a francia szabadkőművességben való elhallgatása 1877 óta gyakran képezte kritika tárgyát. Hadd ragadjuk meg itt az alkalmat, hogy határozottan felszólaljunk egy inkább nevetséges, mintsem utálatos kampány ellen, ami Franciaországban dúl a francia szabadkőművesség ellen, kétes képzettségű szabadkőművesek jóvoltából egy úgynevezett spiritualizmus nevében, aminek esetünkhöz semmi köze; ha ezen emberek, akiket nem kívánunk azzal megtisztelni, hogy nevüket említjük, abban hisznek, hogy módszereikkel biztosíthatják az ál-szabadkőművesség sikerét – amelyeket hiú módon próbálnak meg elterjeszteni különböző címkékkel ellátva –, nagyon tévednek.

E pillanatban nem kívánunk szólni a G.·. A.·. O.·. T.·. U.·. [Grand Architect of the Universe (az Univerzum Nagy Építőmestere)] kérdéséről. A L’Acacia utolsó számában e témában egy nagyon érdekfeszítő vita bontakozott ki F.·. Oswald Wirth és Ch.-M. Limousin között, bár a disputa sajnos félbe szakadt ez utóbbi halálával, akinek távozása után minden szabadkőműves gyászba borult. Akárhogy is legyen, csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a G.·. A.·. O.·. T.·. U.·. szimbólumához nem kötődik egy dogma, és filozófiai értelmezéstől függetlenül minden szabadkőműves által elfogadható, anélkül, hogy bármilyen tekintetben szükséges volna részükről bármilyen Isten létének felismerése, amint ezt oly gyakran feltételezik. Sajnálatos, hogy a francia szabadkőművesség e tárgyban téved, de minden méltányossággal együtt fel kell ismerni, hogy ezáltal egy eléggé általános hibában osztozik. E zavar eloszlatásának érdekében minden szabadkőműves megérthetné, ahelyett hogy elhallgatná a G.·. A.·. O.·. T.·. U.·.-t, megfelelő magyarázatot kellene keresnie rá, és úgy kellene bánnia vele e tekintetben, mint minden más iniciatikus szimbólummal, ahogy ezt Oswald Wirth kifejtette, amivel tökéletesen egyet is értünk.

Csak reménykedhetünk abban, hogy egy nem túl távoli napon végre mindenki számára eljön az egyetértés a szabadkőművesség fundamentális princípiumai és tradicionális doktrínájának esszenciális pontjai tekintetében. Az egyetemes szabadkőművesség minden ága, különösen azok, amelyek deviációt szenvedtek el, ezután vissza fog térni az igaz ortodoxiához, és végül egyesülnek, hogy tovább munkálkodjanak a Nagy Mű megvalósításán, a benső fejlődés létrejöttén az emberi aktivitás minden területén.

René Guénon: Masonic Orthodoxy. In uő: Studies in Freemasonry and the Compagnonnage. 2004, Hillsdale Ny, Sophia Perennis, 43–46. o.

Eredeti megjelenés: La Gnose, 1910. április.

Angolból fordította: Sıfır

JEGYZETEK

[1] Szabadkőműves címek rövidítései: Ill: illustrious (előkelő); F: frère (testvér). A „.·.” jel a szabadkőművesek sajátos rövidítési jele. [A ford.]

[2] Azaz a szabadkőműves testvérek fejében. Az FF.·. rövidítés a francia „testvér” (frère) szó többesszámát (frères) hivatott kifejezni. [A ford.]

[3] Rituel interpretatif pour le Grade d'Apprenti. Szerk: Groupe Maronnique d'Etudes Initiotiques, 1893.

[4] A La Gloire du Grand Architecte de L'Univers (Az Univerzum Nagy Építőmesterének dicsőségére). [A ford.]