A szerző theurgikus irányulással kapcsolatos leírásainak, gondolatainak rövid összefoglalása, néhány idézettel.

[Az eleusisi] misztériumok tartalmára nézve sokat megtudhatunk Iamblikhosztól, a Kr. u. III. és IV. század nagy theurgusától. A theurgia mágia volt, „a papi tudomány legvégső foka”, amelyet a Nagyobb Misztériumokban gyakoroltak; ezzel idézték a magasabb Lényeket. Röviden összegezve a misztériumok a következő elméleten alapultak: létezik az Egy, mindenekelőtti, mozdíthatatlan, mely megmarad saját egységének egyedülvalóságában. Ebből az Egy-ből keletkezik a Legmagasztosabb Isten, az Önmagától-Teremtett, a Legfőbb Jó, mindenek Forrása, Gyökere, az Istenek Istene, az Ős-Ok, mely Önmagából kibontakoztatja a Világosságot. Belőle ered a Szellemi Világ, vagyis az eszmei Univerzum, az Egyetemes Elme, a Nous, az Ész; ide tartoznak a szellemi, testnélküli Istenek. Ebből ered a Világ-lélek, amelyhez „az isteni szellemi-lelki formák s velük együtt az Istenek látható testei” tartoznak. Ezután következnek az emberfölötti lények különböző hierarchiái: Arkangyalok, Archonok (Uralkodók) vagy Cosmocratorok, Angyalok, Daimonok stb. Az ember maga alacsonyabb fokon lévő lény, aki természeténél fogva hozzájuk kapcsolódik s megismerésükre képes. Erre a megismerésre törekedtek a Misztériumokban, s a megismerésen keresztül eljutottak az Istennel való egységig. A Misztériumokban alapvető tételként tanították, hogy „minden az Egyből indul ki és ismét az Egybe tér vissza, és hogy az Egy mindenek fölött való”. A különféle lényeket azután megidézték, s ezek megjelentek, néha azért, hogy tanítsanak, néha azért, hogy puszta jelenlétükkel emeljék és megtisztítsák a jelenlévőket. „Az Istenek – mondja Iamblikhosz – jóakaratúak és kegyesek lévén bőkezűen részesítik világosságukban a theurgusokat. Magukhoz emelik lelkeiket, hozzásegítik őket a velük való egységhez, hozzászoktatva ahhoz, hogy elváljanak a testtől még életükben, és hogy megkeressék örök és szellemi énjüket”. Minthogy pedig „a léleknek kettős élete van, az egyik testhez kötött, de a másik független” – igen szükséges megtanulni, miként kell azt a testtől elválasztani, hogy szellemi és isteni részét egyesíthesse az Istenekkel, és megtanulhassa a tudás igazi elveit, valamint a szellemi világ igazságait. „Az Istenek jelenléte valóban egészséget ad testünknek, erényt a léleknek, tisztaságot az értelemnek, egyszóval minden bennünk rejlőt felemel eredeti lényegéhez. Testnek tünteti fel a lélek szeme előtt a testi szemen keresztül mindazt, ami nem test”. Amikor az Istenek megjelennek, a lélek eléri „a szenvedélyektől való felszabadulást, transzcendentális tökéletesség és egy mindennél hatalmasabb erő tölti el, isteni szeretet és mérhetetlen öröm részesévé válik”. Így telünk meg isteni élettel s válunk ténylegesen istenivé.

*

„Ugyanis nem a gondolkodás köti össze a theurgosokat az istenekkel: hiszen akkor mi akadálya volna, hogy az elméleti filozófusok is elérjék az istenekkel történő theurgikus egyesülést? Azonban ez nem így van. A theurgikus egyesülést csak a kimondhatatlan és bármiféle megértést meghaladó tettek megfelelő végrehajtásának rítusa (telesiurgia), valamint az egyedül az istenek számára érthető, kimondhatatlan szimbólumok ereje hozz létre.”

Forrás