Mindenekelőtt néhány szó a kiadóról. A Persica 2007 óta jelentet meg színvonalas ezoterikus, illetve az ezotéria adekvát megértéséhez támpontokat adó kiadványokat. A művek mindegyike az originális tradíció és a mágikus heroizmus szellemiségét tükrözi. Mindössze ennyi is elegendő ahhoz, hogy belássuk, ennek semmi köze a könyvesboltok polcait megtöltő, szirupos „bölcselkedés” torzszülötteihez. Az értekezések komolyak, mert a lét magasabb dimenzióinak egzakt ismeretével és a férfiúi hódítás lendületével átitatottak.

Kremmerz első magyarra fordított művét tarthatja kezében a „tanítvány” (ő maga így szólítja meg olvasóját). Tekintetbe véve jelentőségét, ez bizonyosan nem az utolsó. Mondanivalója lényegre törő, célja világos:

szellemi erőre és hatalomra szert tenni az okkult tudás elsajátítása révén.

Szemlélete letisztult és koherens. A félreértésekre okot adó automatikus fejlődés gondolatának olykori megjelenésétől eltekintve szempontjai a tradicionális létszemlélettel harmonizálóak. Tudatos és tudatosságra ösztönző, a végsőre irányuló, összeszedett és revelatív erejű alkotás. A rajongók regényes naivitását meghaladó és az olcsó mágikus praktikák kutatóinál nemesebb igényű közönséghez íródott.

Ehelyütt két, Kremmerz által többször kiemelt, ám nem elégszer hangsúlyozható pontra fogok rámutatni. Az egyik a tradicionális létszemlélettel való megbarátkozás fontossága, illetve a profán emberi okoskodások elutasítása. A bukást választja, aki az archaikus ember szellemi öltözékét nem hajlandó magára ölteni. Modern fejjel csak szánalmas vergődés jut osztályrészül annak, aki mágiával bíbelődik. A hétköznapi állapot szürkeségét nem haladhatod meg csalók és ostobák féligazságaival. Ízig-vérig a hagyomány reprezentánsává kell válnod – ehhez egy kis kutatással megtalálod a forrásokat.

A másik megjegyzés a következő. A szerzőnél és úgy általában a mágikus szerzőknél meg kell tanulnod a sorok között olvasni. Nem rágnak majd mindent a szádba. A figyelmes olvasás képessége és a szerző komolyan vétele ezért elemi feltétele a mű lényegi megértésének. Ez nem egyszerű titokzatoskodás: az érzékfeletti ismeret nehezen közölhető természetéből fakad. Így emlékeztet Kremmerz, mintha egyenesen tudná, mikor s hol lankad az őt olvasó figyelme:

„Arra kérem olvasómat, ne lőjön bakot, és jól gondolkozzék el azon, amit mondok, hiszen aki képes megragadni szavaim igaz értelmét, eléri célját, hogy az igazságot színről színre lássa (…)”

Azt javaslom, te magad se lőj bakot azzal, hogy lekicsinyled e cinóber vörösében izzó kötetet, amit – ha most még nem is érthetsz egészében – egy kincs izgatott tulajdonosaként érlelhetsz a megfelelő idő eljöveteléig könyvtáradban.

A Mágus