Az isteni mágia útja

2017. március 03. 11:03 - TheMagician

Hamvas Béla: Milarepa

milarepa01.jpg

A határ mágikus hely. Jaj annak, aki az innen-t és a túlnan-t eltéveszti. Ha a mágikus határt tilos helyen sérti meg, magára idézi a határ szellemét, a hatalmas urat, aki a sértést eddig még senkinek sem bocsátotta meg. (…)

Tibet nagy szektájának, a Kargyüd Pa-nak ősidőkben négy hatalmas szentje volt. Tilopa, Naropa, Marpa és Milarepa. Kazi Dawa Samdup-nak az angolul tökéletesen író tibeti lámának köszönhetjük, hogy Milarepa életrajza európai nyelven megjelent. Ha valahol, hát ebben a műben az ember tudomást szerez Tibet határhelyzetéről. Milarepa még életben volt, de már alig volt ember. Mintha már túl lett volna rajta. És ha valahol, ebben a műben az ember tudomást szerez a tibeti szentek belső kalózságáról. Ez a konok megszállottság példátlanul áll. Európa ilyet még gonosztevőben sem tudott alkotni. Milarepa jómódú kereskedő fia volt. Apja korán meghalt és nevelését nagybátyja vette át. A rokon azonban a család vagyonát elvette, Milarepát szolga módra dolgoztatta és éheztette. Az anya rávette a fiút, hogy tanulja meg a fekete tudományt és a rokont pusztítsa el. Milarepa meg is tette, a fekete mágiát kitanulta. Vihart támasztott, amely a nagybácsi házát lerombolta és a benne lévőket megölte. Akkor Milarepa még suhanc volt. Így ismerkedett meg a magasabb tudással. Így jutott érintkezésbe az emberfölötti határával. Milarepa a fekete tudással nem elégedett meg. Mestert keresett s végül ráakadt Marpára, a nagy fordítóra, aki megjárta Indiát és a mahāyāna könyveit tibeti nyelvre fordította. Az életrajz megírja, hogy Marpának megjelent mestere, Naropa. Ez figyelmeztette, hogy Milarepa rendkívüli lény és minden tudását reá bízhatja. Tévedés lenne azt hinni, hogy Naropa a nagy fordító álmában jelent meg. Naropa is a határ embere volt. A beavatottak tudták, hogy a halál küszöbét élve lépte át. Hosszú és megfeszített gyakorlattal átlényegítette magát. Szellemmé tette magát, az emberi testből tudatosan a szellemtestbe költözött és Naropa bár meghalt, ha akart, bármikor visszatérhetett földi alakjába. Marpa engedelmeskedett, magához fogadta a siheder Milarepát és elkezdte tanítani a titkos tudásra. Európa az ilyen elevenen való átköltözésről tud, Illés próféta tüzes szekéren való elnyargalását mindenki ismeri. Tűz formájában hagyta el a földet. Tibetben az ilyesmi nem ritkaság. Milarepa is meg tudta tenni később, hogy tűzzé vált. Minden elem alakját magára tudta venni. Mágus lett.

Mi a mágia? Leereszkedni arra a helyre, ahol minden egy, s erről a helyről cselekedni. A mágus tűzzé válik, vízzé, levegővé, démonná, vihart támaszt, szép időt, vizet fakaszt a sivatagban, aranyat facsar a homokból. Már nem ember. Hatalom. Túllépett az emberi léten, átment a határon. Azon a helyen ahol áll: tűz, víz, homok, levegő, minden egy.

Milarepa Marpa tanítványa lett. Aki azt hiszi, hogy ez olyan európai tanítványság, könyveket tanulni, feladatokat és dolgozatokat készíteni, alaposan elvéti. Marpa a fiúval négy házat építtetett. De mind a négyet újra olyan tökéletesen leromboltatta, hogy még a köveket is ugyanarra a helyre kellett visszavinnie, ahonnan kibányászta. A fiúnak fekete tudományáért kellett vezekelnie.

Mi ez a fekete tudomány? Fekete mágia? És mi ez? A természetfölötti erők felhasználása önző célra. Fekete mágus az, aki képességeit a maga hasznára fordítja. Ezzel a természetfölöttit, de magát a természetet is beszennyezi. Milarepának bűnhődnie kellett. Keserves éveket töltött mesterénél, aki oly kegyetlen volt hozzá, mint az alvilág bírája. Végül a nagy fordító a tanítványt a nagy titokba beavatta és egész tudását neki átadta. Milarepa a Drakar Taso barlangba vonult. Az életrajz elmondja hány évet töltött ott egyedül, de az embernek nincs kedve megszámolni. Harminc-negyven év lehetett, de az is lehet, hogy negyvenöt. Lerongyolódott, s végül már csak egy darab foszlott zsákba öltözött. Mit evett? Csalánt. Semmi egyebet, mint csalánt. Ott szedte a barlang mellett, a kövek között. Megfőzte és azt ette.

milarepa02.jpg

A barlang helyét, ahol Milarepa elvonulását töltötte, ma is ismerjük

Az istenért, de a hideg! Hiszen Tibetben hosszú a tél és hónapokig 10-20 fok hideg van. Ki lehet ezt bírni fűtetlen sziklabarlangban, egy szál rongyos zsákban, és ha az ember nem eszik mást, csak csalánt? Ilyesmire a beavatott tibeti csak mosolyog. A yoga mestere ismeri az életerőknek olyan módon való fegyelmezését, amely képessé teszi az embert a legnagyobb hideg elviselésére is. Hogyan? Az úgynevezett belső meleggel. A tibetiek tumo-nak hívják. Olyasfajta eljárást alkalmaznak, amely az emberi lény melegét valósággal felraktározza. Az ilyen hőinflációt, az ilyen folyton égő belső kályhát meg lehet szerezni azzal a gyakorlattal, ami a yoga. A mű nem egyszerű. Mágia ez is. A mágus hidegből meleget varázsol, a csalánból húst, a fagyból forróságot.  (…) Húsz fokos hidegben, jeges szélviharban Milarepa ott ült barlangjában, minden ruházata egy kopott és lyukas zsák. Néha vadász vagy rabló téved arra, de rémülten menekül. Azt hiszi, (…) a hegy gonosz szelleme. Húsz éve nem vágta le a haját, szakállát, nem mosdott és nem evett mást, mint csalánt. Teste szennyes, sovány, szeme égővörös, arca barázdás és megkínzott. Barlangjában ül és meditál. Milarepa a tökéletes Buddha fokot egyetlen életben akarta elérni. Egyetlen emberi életben akarta megélni és akarta magára venni a lét egész szenvedését. Nem akart többet visszatérni ide a földre szenvedőnek. Át akart menni az örök nyugalomba, a tiszta létbe. Amikor, talán magányának harmincadik évében húga tudomást szerezve arról, hogy ott él, fölkereste. Rá akarta venni, hogy térjen vissza az emberek közé. Milarepa azt válaszolta: Nem megyek. A lét minden borzalmát átéltem már, állati, növényi, ásványi, démoni, túlvilági irtózatokat, de még van három loka, a pokolnak három alsó köre, amit nem éltem át. Ahhoz, hogy az örök nyugalmat megszerezzem, ezt a három kört is magamra kell vennem és át kell élnem.

Mikor Milarepa barlangjában a lét minden szenvedését kimerítette, méltó lett arra, hogy ne kelljen többé újra születnie és átléphetett a határon túlra. Egyszerre csak úgy érezte, olyan erőre tett szert, amely árnyékszerűvé tudja tenni, légiessé és anyagtalanná. A levegőbe tudott emelkedni és tudott repülni. Álmában az egész világegyetemet be tudta járni. Saját személyét meg tudta kétszerezni és százszorozni, és ezek mindegyikének ugyanolyan emberfölötti képességei voltak, mint neki. Fel tudott szállni az égbe az istenekhez és meg tudta hallgatni azok tanítását. Testét tűzzé tudta változtatni és vízzé.

Milarepa úgy halt meg, hogy megmérgezték. Tudta, hogy mérget evett és nem került volna különös erőfeszítésébe, hogy azt hatástalanná tegye. Mágus volt, de ez ismét fekete tudomány lett volna. Képességeit a maga érdekében használta volna fel. Meghalt és amikor elköltözött az égen csodálatos fények közepette fogadására az istenek és istennők mind megjelentek.

Hamvas Béla: Milarepa. In uő: A láthatatlan történet – Sziget. Budapest, 2006, Medio.

Az idézetet válogatta: Athanasius

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magiatraditionalis.blog.hu/api/trackback/id/tr3512309313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Az isteni mágia útja