Az isteni mágia útja

2018. március 23. 09:31 - TheMagician

John Myrdhin Reynolds: A szellemekről

Részlet „A lélek tibeti fogalma” című műből

150329222940-tibetan-monks-buddism-beating-ghost-exlarge-169.jpg

A tibetiek számára, mint más ősi és törzsi emberek számára a világban, a természet szellemei valóságosak. Azonban modern materialista világnézetünk kategorikusan elutasítja a szellemek létezését. Emögött világnézeti és paradigmatikus megfontolások húzódnak, melyek szándékosan figyelmen kívül hagyják az anomáliák tapasztalati bizonyítékait, mint például a kétséget kizáróan bizonyított pszichikus jelenségeket. A modern nyugati emberek többségét a kultúrájuk kondicionálja, amikor azt feltételezik, hogy mindennek van racionális, természetes és tudományos magyarázata, mely az okozati viszony tekintetében materialista és mechanisztikus. Mindazonáltal a tibetiek számára a szellemek tapasztalatilag is valóságosak, nem csak szimbolikusan vagy metaforikusan, mint ahogyan az ókori görög mitológia vált azzá számunkra manapság. Továbbá a szellemek nem is egyszerű pszichológiai kivetítések vagy hallucinációk a tibetiek számára. A szellemek elsősorban a vadonban, a természet érintetlen helyein (tib. gnas rgod) laknak, melyek kiesnek az emberek ellenőrzése alól. Ez a vadon szimbolikusan a külső káoszt jelképezi, mely az emberi élettérrel ellentétes. A tibeti kultúra ily módon tesz különbséget a vad, ellenőrizetlen és civilizálatlan (tib. rgod-pa) és a megfékezett, ellenőrzött és civilizált (tib. ‘dul-ba) között.

A tibetiek nagyon személyes módon viszonyulnak ezekhez a vad szellemekhez, vagy kívülállókhoz. Ez a személyes viszony szemben áll az általunk gyakorolt, a természethez fűződő modern, személytelen, mechanisztikus és funkcionális kapcsolatunkkal. A zsidak (tib. gzhi-bdag) vagy a helyi természeti szellem lehet készséges és jóindulatú, vagy ellenséges az emberekkel. Ennélfogva a lhadre (tib. lha ‘dre) kifejezést, vagyis istenek és démonok, alkalmazzák rájuk. Ha nem zavarják őket, akkor a legtöbbjük közömbös és semleges az emberekkel szemben. Ha azonban háborgatják őket, akkor megbántódnak és ingerültek lesznek, és gondokat okozhatnak az embereknek. A szellemek nem csupán szimbolikus megszemélyesítések vagy pszichológiai kivetítések, hiszen saját, önálló tudattal és akarattal rendelkeznek; így kiesnek az ellenőrzésünk alól. Azonban ezek a szellemek többnyire természetes jelenségekben nyilvánulnak meg, melyek a megnyilvánulásaik támaszaként (tib. rten) szolgálnak, s gyakran a természetes tájkép valamelyik szokatlan és feltűnő jellegzetességében lakoznak.

Lényegében ezek a szellemek nem teljesen anyagi megjelenésűek, de nem is teljesen anyagtalanok. Egy közbenső állapotot képeznek az anyag és a tudat között, vagy – C. G. Jung kifejezésével élve – a pszichoid archetípushoz tartoznak. Az emberi létezésünk szempontjából a szellemek az emberi érzékelés határán helyezkednek el. Hol látjuk őket, hol nem. Megjelenésük finom, vizenyős, éteri, extra-dimenzionális, mint a közelmúlt ufó-beszámolói, melyek látszólag modern szellemeket ábrázolnak, csak másik köntösben. A kereszténység előtti régmúlt pogány időkben a szellemek istenek alakjában, a középkori időkben a szellemek angyalok és ördögök formájában jelentek meg, míg napjaink modern sci-fi korszakában ufók és azok földönkívüli lakóiként mutatkoznak. A szellemek egy, az anyag és a tudat közötti köztes világot vagy kiterjedést laknak be, amit energiának és pszichének nevezhetünk. A szellemek akkor is közvetlen kölcsönhatásban állnak velünk, amikor nem látjuk őket, hisz mi magunk, emberi lényekként szereplők vagyunk ebben a pszichikai energia kiterjedésben. A szellemek közvetlen hatással lehetnek ránk tudatos szinten, láthatóan megnyilvánulva szellem formájában, vagy csak a tudatküszöb alatti szinten éreztetik hatásukat, furcsa hangulatok és rezgések formájában. A szellemek energialényekként hatással lehetnek ránk, és befolyásolhatják személyes energiamezőnket megmagyarázhatatlan hangulatok, késztetések, sőt még betegségek útján is. Az ókori görögök úgy hitték, hogy ezek az irracionális érzelmek, késztetések és rögeszmék az istenektől származnak. Úgy tűnik, hogy ezek az érzelmek megmagyarázhatatlan módon rajtunk és a racionális ego tudatunkon kívülálló okokból jelennek meg. Mi több, személyes energiamezőnk az immunrendszerünkkel áll összeköttetésben. Emiatt a szellemek tevékenysége hatással lehet az immunitásunkra és ennek eredményeképpen megbetegedhetünk. Alapvetően a tibetiek számára a szellemek az alábbi okok miatt valóságosak:

1. az általuk kiváltott hatások valóságosak, a hétköznapi élet során megtapasztalhatók,

2. mi kommunikálhatunk velük, ők pedig az értésünkre adhatják vágyaikat,

3. ők a vadon s egyúttal, annak kincseinek, bölcsességének őrzői,

4. képesek befolyásolni, sőt uralni bizonyos természetes folyamatokat és jelenségeket, mint például az időjárást, az esőt, a föld termékenységét és így tovább, melyek közvetlen hatással vannak az emberiségre,

5. betegséget és más természeti katasztrófákat hozhatnak az emberekre és a lábas jószágra, amikor megzavarják, felbosszantják, feldühítik vagy eltávolítják őket.

Ily módon a szellemek létezésébe és befolyásába vetett hit nem holmi irracionális vagy gyerekes dolog, hanem értelmet nyer a hagyomány tükrében.

 

Forrás

 

alelektibetifogalma.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://magiatraditionalis.blog.hu/api/trackback/id/tr8213765358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Az isteni mágia útja