Az isteni mágia útja

2017. december 04. 13:14 - TheMagician

Athanasius

athanasius.jpg

Amikor először gondolkoztam el a névválasztáson, szinte azonnal az Athanasius ugrott be. Csak azután fejtettem meg, hogy mi volt az oka és milyen jelentéseket is hordoz. Már a névválasztás is mágikus aktussá vált.

Először is utal Gustav Meyrink első regényének, a Gólemnek a főhősére. Története egy kapualjban kezdődik, érett korú emberként, aki nem emlékszik a múltjára. A regény cselekménye során lassan rakja össze korábbi élete darabjait. Ez az alétheia fogalmát idézi fel, ami görögül igazságot jelent, de az emlékezés, szó szerint a felejtés megszüntetése révén feltáruló igazságot. A mágusnak arra kell visszaemlékeznie, hogy ő mágusnak született, de az eszmélése pillanatáig leélt életének különböző mozzanatai, cselekményei, szereplői mintha ezt a tudást próbálták volna eltakarni előle, azt sugallva, hogy ő is csak egy ember a sok közül. A mágia révén az ember megszűnik voltaképpen embernek lenni. Annyiban szűnik meg embernek lenni, amennyiben az ember lehatároltság. Aki úgy képzeli el magát, hogy itt vagyok én, a testem által lehatárolva – ez a test vagyok én − és ezen kívül van a világ, az még nem ismeri a mágia lényegét. Az igazi mágus a tudattal és a tudatban végez minden operációt. Itt is érvényes a szellemi megvalósítási utak indulásra vonatkozó bázistanítása, miszerint ha a világomat mágikusan akarom átalakítani, mágikusan akarom uralni, akkor azt sehol máshol nem kezdhetem el, csakis saját magam uralásával. Kizárólag a saját benső világomban, a saját tudatomban, a saját lelkemben megvalósított uralom eredményezheti később a külső – vagy annak látszó − jelenségek feletti uralmat. Ez kikerülhetetlen.

Az Athanasius név másik értelme számomra egy több részletből összetett szót mutat. Ezek egyike az athanór, míg a másik az ázsiai kontinens neve. Ismerve Gustav Meyrink életét és munkásságát, mivel ilyen nevet adott első regénye főhősének, ez egy ázsiai vagy távol-keleti eredetű, az alkímiával is kapcsolatos megvalósítási útra enged következtetni. Az athanór az alkímiában azt a kemencét jelöli, amelyben a különböző anyagok hozzáadásával a Vörös oroszlánt, a Bölcsek Kövét próbálja előállítani az operátor. Neve is az arab al-tannur (kemence) szóból ered. Az alkímia lényege persze nem az aranycsinálás csodálatos elixírjének felfedezése volt. Legfontosabb és elsőszámú célja az, hogy az emberi minőség ólomszerű alapanyagából ember-aranyat készítsen. Hogy az ember váljon az arany minőségéhez hasonlatossá. Fénytelivé, nemessé, királyivá, királlyá. A megvalósítás sikerének csak egy mellékterméke, vagy fizikailag is tapasztalható következménye volt, hogy az illető az ólomból, vagy más fémből aranyat tudott előállítani.

Az alkímia, ha szintén mágikus aspektusait vesszük figyelembe, lényegileg magát az embert, az ember benső világát – a tudatát − tekintette athanórnak. Ez az a bizonyos „kemence”, amiben az ember a születés által adott összetevőket, az inkarnáció által készen kapott hajlamait, készségeit, tulajdonságait alapul véve azok maximális mértékű uralására tör, és az összetevőkből egy mágikus aktus során a megfelelő iránymutatások segítségével önmagából, önmaga által és önmagán keresztül létrehozza a Nagy Művet.

Végül, de nem utolsó sorban, a görög mitológiában Thanatosz a halál istene. A-thanasziosz – latinul a-mor − a haláltól való megfosztottságra, halál nélküliségre utal. Athanasius azt jelenti: halhatatlan.

A bejegyzés trackback címe:

https://magiatraditionalis.blog.hu/api/trackback/id/tr913427455
Az isteni mágia útja