Nem olyan régen felröppent a híre annak, hogy a mesterséges intelligencia megalkotta az első poplemezt. Ha a poplemezek színvonalát és sablonosságát tekintve ez nem is túl nagy eredmény a szemünkben, kétségtelenül kitapintható egy olyan folyamat, amelyben a mesterséges intelligencia egyre inkább olyan kompexitást mutat, ami az emberi értelemhez hasonlatos.

Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a regényírókat, filmkészítőket, technológiai fejlesztőket és tudósokat kiemelten foglalkoztatja a mesterséges intelligencia problematikája. Ám ha fel is hívják néhány veszélyére a figyelmet, a domináns késztetés mindnyájukban mégis az, hogy közreműködjenek a mesterséges intelligencia fejlesztésében és fejlesztésének fokozásában.

Mágiával kapcsolatos felületen szólok minderről, mert ennek a kérdésnek nem kevés köze van ahhoz, amit okkultizmusnak, fekete mágiának, boszorkányságnak, sátánizmusnak nevezhetünk. A mesterséges intelligencia valójában a tökéletes ember megteremtésének groteszk elgondolása. Groteszk és parodisztikus, mivel létrehozói nem önmaguk tökéletesítésére vagy önnön tökéletes lényegük spirituális felkutatására törekednek, vagyis nem befelé irányulnak, és nem befelé irányulva igyekeznek elérni a tökéletes ember állapotát, hanem kifelé irányulnak, és a tárgyak és objektumok merev külsőségében akarják létrehozni ezt a minden tekintetben kifogástalan létezőt.

A tévedés tehát nem is abban rejlik, hogy valami tökéleteset akarnak létrehozni, hanem abban, hogy ezt a tökéletességet teljesen rossz irányban keresik: a tudattól függetlennek tekintett külvilágban. Az a tökéletesség azonban, ami éppen a leglényegibb elemet, a tudatot, a közvetlen jelenlétet, a vagyokság élményét nélkülözi, nem igazi tökéletesség.

Létezik egy mitikus lény, a kiméra, egy torzszülött, ami különböző lényekből van összetapasztva: kígyóból, kecskéből és oroszlánból. Kígyó, mert álnok és megtévesztő, kecske, mert a legfőbb lényeget illetően tompa és ostoba, és oroszlán, mert végletekig fokozott önimádás rabja. Ilyen kimérának tekinthető a mesterséges intelligencia is, amely a technológiai eszközök által regisztrált emberi viselkedési minták, szokások, motivációk és ismeretek zavaros egyvelegéből áll össze. Ő, a kimérához hasonlóan, mindenki, hiszen minden lényből magába olvaszt valamit, de ugyanakkor senki, hiszen torz módon, töredékesen és kaotikusan hordozza magában az eredeti minőségeket, miközben saját önálló lényeggel nem rendelkezik.

Ez a szörny vagy pokoli sárkány a rászedettek számára tényleg valamiféle mindent tudó tökélyként jelenhet meg. Emberként, sőt, istenemberként mutatkozhat meg. A felhalmozott minták és sablonok sajátos mágia általi alkalmazása révén tényleg az életszerűség jeleit mutathatja. Mintha tényleg lenne önálló lénye és akarata. Ám ahogyan az összes színt összekeverve nem jutunk el a színek tiszta forrásához, úgy e kiméra sem válhat a létrendileg többre vágyó ember bálványává, mert nem a minőségek egységét és forrását képviseli, hanem a széttöredezett és minőségüket vesztett információk művi összeillesztését, egy töredékes, diszkontinuus formát, amely a mechanikusság börtönéből természetéből fakadóan nem szabadulhat, és amely nem rendelkezik valódi, élő és eleven centrummal és identitással. Egy olyan létforma, amelynek nincs egy olyan szellemi tengelye, amely az embereket összeköti isteni eredetükkel, és amely az emberi akciók lényegi bázisa. Megnyilvánulásai nem egy központi impulzusból erednek, hanem periférikus mozgásúak, amelyek egy tökéletlen indukció révén igyekeznek következtetni ama lényegi eredőre, amellyel az induktív folyamat egyre nagyobb pontossága ellenére sem fognak rendelkezni soha. Magyarán mondva a mesterséges intelligencia azon van, hogy a rendelkezésére álló eszközök révén imitálja az önvalót.

A mesterséges intelligencia tulajdonképpen e lényegi eredő örök hiányának minél tökéletesebb leplezésére törekszik, vagyis egy olyan entitás, amelynek mindenek előtti létcélja a tökélyre fejlesztett hazugság.

A sötét mágusok a tudomány és technológia leple alatt saját hamis messiásukat élesztgetik. De legyen az bármilyen tökéletesnek tűnő, a szellemi célhoz nem vezet el, a benső, valódi emelkedés vonatkozásban értéktelen és hasznavehetetlen. Nem igazi, mert nem én valósítottam meg önmagamban, élő módon: az objektív világban, tőlem függetlenül jött létre, és éppen a szellemi céltól való végletes eltávolodás jegyében.

A mesterséges intelligencia egy értelmesség és érzelmesség álcájába bújt förtelmes szörnyszülött, ami megtéveszt és összezavar és eltévelyít és hatalmába kerít, hacsak a tudatosság pegazusán szárnyalva, le nem győzöd téves sugalmazásait.

A Mágus